tehát abban mindenki egyetért velem, hogy ha olyan dolgot pancsolok össze amit ha összehasonlítanék egy tányér hányással és fossal, akkor minden esetben a hányás és a fos nyerne szépség és étvágy gerjesztő versenyt, akkor még nem vagyok bulimiás. és akkor sem, ha ezt azért pancsolom, hogy mégsem mondhassa azt édesanyám, hogy nem ettem ma, mert ettem én, csak hát kérem a második kanáltól felfordult az amúgy üres gyomrom és az a kevés kis kóla jött ki belőlem. de egyébként teltség érzetem van, nem korog a gyomrom, és minden heppy. szóval én most lemegyek és kiöntöm (khm minden honnan) ezt a valamit, ami már majdhogynem mozog. csak az a furcsa, hogy tulajdonképpen és elméletileg is mindegy mennyi mennyiségű sót rakok bele, valami elnyeli, mert még mindig sótlan. (itt gépelési hibát vétettem és csótlag lett, ami a csótány nem előfordulását jelenti, bár ezt nem tudnám alátámasztani tényekkel, mert kitudja mi támadná meg ezt a nyugodt szívvel szarnak nevezhető tésztát.)
