1.7.13

"Veled jó, mert itt vagy és átkarolsz
Mindenre válaszolsz, mindig rám vársz
Én meg rád, akár egy táncház
Pördülök veled, míg derekad hozzám
Ha könyv volnál százszor újra lapoznám."

ott voltál, mikor nevettem; hangosan, boldog voltam, hallhattad, és nem volt gondom. ott voltál és velem nevettél, mert számítottam, és mert szerettél.
ott voltál, mikor örültem; sikerekben gazdag voltam. ott voltál és dicsértél és örültél, mert ügyes voltam és mert szerettél.
ott voltál akkor is, mikor össze voltam törve, és nem bírtam már bent tartani és te ott voltál és magadhoz szorítottál, hogy sírjak és tomboljak, mert ott vagy és féltesz és szeretsz.
ott voltál, mikor felálltam; újult erővel kirobbantam, rendbe hoztam a régit, kreáltam az újat. ott voltam és biztattál mert egy fény voltam és szerettél.
ott voltál akkor is, mikor reménytelen voltam, megalázott voltam és kisebbnek éreztem magam mint egy hangya lárva, és ott voltál és átöleltél és én sírtam és te velem sírtál, mert fontos voltam és mert szeretsz.
ott voltál akkor is, mikor hajnalban a verejték vert és szenvedtem, és ott voltál, mikor a hideg rázott, és ott voltál, mikor a görcs kapott el és dobáltam magam jobbra-balra és valóban úgy nézhettem ki mint egy drogos, és akkor is ott voltál, mikor képtelen voltam karmolni magam de te simogattál, hogy jobban legyek és simogattál addig, amíg el nem aludtam, és oda bújtál, és szorítottál, mert féltettél és féltél.
és itt vagy akkor is, mikor nem a fény vagyok; a sötétség vagyok, és te a fény vagy, és erősítesz, és felállítasz, mert neked itt kell lenned, mert hát hol máshol, és mert szeretsz.
és én is itt vagyok, bármi legyen is, itt vagyok és maradok, mert fontos vagy, mert féltelek, mert szeretlek; teljes szerelmemmel, szívemmel, eszemmel, véremmel és mindenemmel amivel csak lehet és még azzal is amivel nem.