Sokszor elgondolkozom, hogy vajon mikor anyám telefonál, nekem szánja amit másnak mond, vagy csak a puszta véletlen hozza így? (A véletlenekben nem hiszünk.)

Félek. Istenem megint. Megint könnyes a szemem és megint össze szorult a gyomorom. Félek, mert nem akarom ezeket hallani. Elég volt! Fejezzétek be! ...ó de ha betudnák, meg is tennék. Nem akarok újra fekete napokat. Nem akarok újra sírást, bömbölést, fájdalmat, hiányt, megtelést, kiürülést. Nem akarom, hogy felkészítsenek. Nem akarom, hogy felkészültnek higgyenek és hogy felkészültnek higgyem magam. Nem akarok tévhiteket. Nem akarom a halált.