Beszámoló

Ó jajj. Ideje lenne kicsit pötyögni... Ez a nyár valahogy mégsem olyan mint amilyet elterveztem. Veszteség-nyereség. Elvesz valahonnan aztán másik helyre ad.

Emese Dano went from being "in a relationship" to "single."

és szerintem pont eleget is mondtam. Nem hiszem, hogy ez annyira a nagy világra tartozna. Fáj, mert van minek fájni.

Még mindig nem jutottam túl azon, hogy nem fogják a kezem és már a magam útját kell járnom. Jobban mondva... még mindig nem vagyok képes másoktól segítséget kérni ha elestem. Nekem Ő kell! és amúgy rájöttem, hogy nem látszólagosan kell gyászolni. Az én belsőm most elég fekete ahhoz, hogy kívül színeset is elbírjon. Korom fekete... feketébb mint az éjszaka.
Ami az itthoni betegeket illeti... hát igen. Volt mitől félnem. Csak szóba kerülnek, aztán nekem meg könnycseppek az arcomra, aztán megtörlöm az orrom aztán ki is fújom aztán a könnycsepp lepereg aztán... vége.
De találni boldogságot is ám. Timiben kellemeset csalódtam. Mert igazából féltem attól, hogy majd nem lesz olyan mint msn-en vagy valami... de tök ugyan olyan amilyennek szerettem és ez a lényeg. Szerdát szeretnék már. Petraaaaaaaa (LLLLLLLLL) úristenem. Most már csak ez a szerda éltet.
Mellesleg... világosbarnásvöröses lettem végre. Imádom a hajamat per pillanat. Azaz... jobban imádnám hajvasaló segítségével, de mindent megoldunk!
Jaés. Hogy szebb legyen.. Csak úgy mellékesen megüzenném annak a pici kis darázskának aki ma az udvaron szó szerint szembe jött velem, hogy köszönöm szépen, mivel haza szállította a régen várt kötőhártyámat. Javaslat: ilyenkor szemcseppet neeeeee, mert bedagad és a látás is luxus lesz :_)