Lebegés

Mostanában úgy érzem mintha csak lebegnék az űrben. Tudod milyen az hogy nem nézek emberek szemébe? egyszerűen nézek minden hova csak oda nem ...nézem a szájukat ahogy beszélnek de a szemükbe NEM MEREK NÉZNI. nem akarom látni a lelküket... Olyan jó lenne most kibőgni a fájdalmat. hagyni hogy a könnycseppekkel kicsit kiszivárogjon. Csak egy pici... mert tele vagyok.... de már nincs SEMMI ÉS SENKI ami/aki megtudna siratni. Azt mondják, ha már nem tudsz sírni azaz igazi fájdalom.

- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.
- Akkor mi lesz?
- Csak sodródsz a világban mindennel együtt.

Petra: "Ő már elment, itt hagyott.. nem gondolt arra, hogy a tetteinek következménye van. Megváltoztam .. nem a régi vagyok, miatta egy életkép dőlt össze bennem. Újat kellett építenem a régi törmelékből. Még érzem a múltat, a szűnni nem akaró hiányt. De más lettem, ha ő nem lett volna én se lennék itt. Köszönöm neki, hogy megváltoztatta az egész életemet. Most már tisztán látok, megtanultam a leckét."
Mesi: Eeeeez nagyon rám illik. Ki kéne tenni fb-re de talán mégse....
Petra: Nekem is te jutottál róla eszembe...
Mesi: Igazából tudod min gondolkoztam éppen most? Hogy miért ülünk mi itt és miért törtünk meg? Miért nem tudunk újra erősek lenni és minden helyzetben boldognak mutatkozni? Hol van ilyenkor az álarcunk? ...vagy egyáltalán MIÉRT TÖRTÜNK MEG? Egyszerűen nem fogom fel. Miért éppen most? Miért éppen ezek a dolgok miatt? Ez az egész ugyan így állt nálam hónapokig. MOST mégis jobban fáj. MOST mégis jobban hiányzik. Pedig kicsivel sincs sem több sem kevesebb szükségem Rá mint akkor... .
Petra: Talán már nem maradt elég erőnk,hogy újra álarcot húzzunk..talán valaki akkora fájdalmat okozott,hogy azal áttörte álarcunkat.. ésnincs többé. Soha nem az a fontos,hogy mit gondolnak rólad mások. Nem számít hányan hagynak cserben.addig,amíg tudod,hogy ki vagy te,hogy mik a céljaid,s amig vannak álmaid,amikbe hiszel,addig mindent jól csinálsz. -És ha már nincsenek álmok és célok? -Akkor valamit elrontottál. -Szóval akkor nehéz lesz folytatnom tovább? -Igen...sőt.meglehetősen fájdalmas lesz.
Mesi: Túl fájdalmas.
Petra: hát az.:\ Hajössz majd nyáron,elmegyünk vidámparkba felülünk az óriáskerékre és kibeszélünk mindent!
Mesi: Most úgy haza mennék.
Petra: Már nincs messze a nyár!
Mesi: Számomra a következő perc is messze van...

~Ő az, ki át éli. Ő az, ki TÉNYLEG tudja milyen érzés. Szeretlek!

Angyalkám hazatért. A minden napok egy picike százalékkal könnyebbek lesznek. Ő sosem kérdez. Sosem von kérdőre a kérdéseimért. Csak válaszol, ha kérdezek. Csak válaszol, ha mondok valamit. Nem tudja, hogy mi tört ennyire meg. De nem kérdezi. Nem azért, mert nem kíváncsi rá. Hanem azért, mert nem szükséges elmondanom. Nem faggat és nem erőszakoskodik. Ő csak... Ő csak van nekem. S ez a legtöbb amit nyújthat; Mellettem van, erősít, miközben a hatalmas zavar közepén maga sem tudja miért kell ezt tennie.