Hosszú volt a csend. Túl hosszú. Ma robbant a bomba. Tudtam, hogy a közel jövőben ez meg fog történni, csak azt nem hogy sikerül-e kiadnom, vagy zárt ajtók között robban. Hát zárt ajtók között robbant először, aztán még sok sok hatalmas utórobbanás követte amitől kitörtek az ajtók. Meg kellett magyaráznom valakinek, hogy mi zajlik bennem. Nem csak egy embernek. Ez esetben kettőnek. Két fontos embernek. Az egyikőjük egy olyan személy, akivel túl régen beszéltem.
Mesi: -Tudod akikkel sokáig nem beszélek, nagyon nagyon sokáig, azoknak már nem tudok elkezdeni fecsegni hogy ezvanmegaz. Jó dolog nincs. A szarról meg nem beszélek.
***
Mesi: -Az őszinteség egy bizonyos fokig oké. Ha nem rólam van szó. Utána már nem olyan könnyű :)
***
Mesi: -Haragszom. De sok emberre haragszom.
***
Mesi: -A harag, az utálat és a gyűlölet mind és és föld. Én csak haragszom.CSAK haragszom.
***
Mesi: -Azzal a perccel hogy én viszlátot kiáltottam mindenki számára egy semmi lettem. Egy mulandó valaki/valami. Nem csak neked. Mindenkinek. Az egyetlen ember akivel tartom a kapcsolatot a régi emberek közül az még Á. volt de már vele se :) És nem azért mert én nem keresem őket. Hanem mert már belefáradtam de nagyon hogy CSAK én kereshetem őket mert akkor talán talán képesek válaszolni. Ha viszont eldöntöm hogy oké lezárom a régi dolgokat hirtelen mindenki annyira megérzi ezt hogy egy kis idejig megint kapálózik értem. Aztán mikor kirántom a karom kezei közül csak néz értetlen fejjel és nem érti miért. Ha kérdezi akkor meg úgy vagyok vele hogy nemtudod?oké akkor nem tudod.
***
Mesi: -Ritka pillanatok egyike hogy elmondom mi a bajom...
***
B.: -Sajnálom,ha csalódást okoztam
Mesi: -Nem te vagy az egyetlen. a te helyzetedet lenne még a legkönnyebb megérteni.Sokakét viszont sosem leszek képes. és hogy miért? Mert nem magyarázzák el. Sose fogják. Nem fognak tudni soha elém állni és azt mondani hogy sajnálják :) Így viszont esély sincs hogy megbocsájtsak. Kérés nélkül nem tudom hogy meg kellene... Az alatt az idő alatt amióta itt vagyok nem csak azokat veszítettem el teljes mértékben akik voltak nekem mielőtt ide jöttem de azókat is akik itt vannak illetve ugye márcsak múltidő.
***
B.: -Úgy érzem nem tudom mit is gondoljak csak azt tudom,hogy mocskosul fáj a szívem és mocskosul fáj,hogy gyakorlatilag össze vagy omolva
Mesi: -Én már nem tudom fáj-e. igazából már annyira megszoktam a fájdalmat hogy nem tudom fájnia kéne-e..
B.: -Neked nem tett jót hogy elmentél és talán ezt nem tudod feldolgozni, vagy?
Mesi: -Talán sikerülne ha segítene valaki. de nekem nincs senkim :) anyán kívül. és akármennyire is jó a kapcsolatunk meg akármennyire is heppy minden köztünk azért mégis jól esnének a barátok aranyos kedves kis szavai :) csak hogy egy nagyon nagyon fontos személy szó nélkül sétált el és még mindig képtelen vagyok elhinni hogy számomra velszívódott és már nem az ételen élek hanem az emlékeken. többek közt egy 3 éves barátságot is sikerült felrúgni bár abból kevésbé volt hasznom de volt tudat, hogy valaki áll mellettem. tettek kevésbé. de tudat az volt
B.: -Megkérdezhetem ki az? És megkérdezhetem, hogy miért nem írtál rám hogy segíthessek? És miért, miért, miért Emese????? Nem vagy már kicsi... Miért nem? Mond meg...
Mesi: -Magamon kívül senkiben se bízok meg annyira hogy segítséget kérjek tőle. Ezen különben sem lehet segíteni. Te meg aztán abszólút nem tudtál volna.
B.: -Azért megpróbálhattad volna...
Mesi: -Nem akartam csalódni.
B.:- Miben? Bennem?
Mesi: -Senkiben.
B.: -Miért? Hogy nem válaszolok?
Mesi: -Nem. hogy nem tudsz segíteni
B.: -Válaszoltam volna. Ha nem tudom, hogy segítségre van szükséged,akkor tényleg nem tudok. Bár most már meg azért sem kérnél segítséget tőlem. Szerintem...
Mesi: -A jelenlétedre lett volna szükségem. tudtál volna segíteni? ugye hogy nem.
B.: -Hát úgy tényleg nem...
nem. ez nem az a 'B.'.
Nem mondanám, hogy elkésett. Hogy elvesztett. Mert nagyon is szükségem van Rá, és tudom, hogy neki is Rám. Inkább csak bizonyos dolgoknak idő kell. Amúgy is idő kéne, és azt hiszem most sok idő fog kelleni. Több, mint normális esetben. De azért örülök, és pozitív haladás, hogy képed harcolni azért, amiért ha nem harcolna elveszne. A vér nem válik vízzé, maximum tagadhatjuk.
A másik emberke akinek elmagyaráztam sok dolgot -és ezáltal magamnak is- az ki más is lehetne, mint az én pici ngyalkám?
Angyalka: i will stay, nobody will break you.
Angyalka: tudod, hogy nagyon empatikus vagyok, főleg veled
Mesi: Tudom, tudom, de miattam tényleg nem kell. majd... talán... valamikor... jobb lesz. vagy nem.
Angyalka: én nem tudom ezt irányítani. viszont szeretnék segíteni hogy jobb legyen de tudom hogy jobb lesz
Mesi: ha rajtad múlna, tudom hogy jobb lenne.
Angyalka: kérlek; engedd el egy kicsit a gondokat és fogd meg a kezem
Mesi: mások kezébe már nem rakom a lelkem. még ezt az icipici darabkát sem. sajnálom. de tudod, hogy szeretlek csak már magamban is képtelen vagyok bízni nem hogy másokban (L)
Angyalka: nem azt kérem, azt én se tenném. a bizalmat is megértem, és tiszteletben tartom.
most csak úgy tényleg a kezeidet, csak hogy érezzelek, hogy tudjam mellettem vagy. mert ha egy barátod szomorú, nem kellenek szavak, csak egy ölelés vagy megfogni a másik kezét, és jobb lesz. tudom igy nagyon nehéz, és nem kell most, csak tudd az én pici csupa karc kezeim csak a tiedére várnak hogy egyszer átfonja
Mesi: egyszer majd képes leszek elhinni, hogy egyetlen egy ember egyetlen egy mozdulattal, megtudja változtatni ezt az állapotot. és igyekszem. ígérem
Angyalka: nem megváltoztatni, csak könnyebbé tenni szeretném
Mesi: igyekszem hagyni
Angyalka: jön majd magától, nem kell, amíg nem úgy érzed
Mesi: :)
Angyalka: tudom milyen érzés.. sajnos én erőltettem..
Mesi: dehogyis... én vagyok még túl feszes. és engednem kéne. tudom. csak pontosan tudom, te hogyan érzel. hogy mennyire szeretsz. és félek hogy úgy jársz majd hogy egyszer csak felszívódok mert nekem ahhoz van kedvem és te összetörsz....
Angyalka: akkor is érezni foglak, és melletted leszek.. ezzel nem törnél teljesen össze. viszont te aközé a 5-6 ember közé tartozol akik megtudnak bántani. egyetlen egy szóval. csak az tör össze. de az nagyon durván
Mesi: pontosan tudom.
Angyalka: és már megtették velem.. mindenkivel megteszik.. de megtanultam a kiutat. és ha nem tették volna meg, nem tudnám, nemtudnám hogy mit kezdjek
Mesi: igen igen ezeknek a pillanatoknak valamilyen szinten hálás is az ember
Angyalka: ezek erősítenek ha úgy használod fel.és ha van ki átsegítsen. nagyon sok embernek próbáltam segíteni és féltek.. jogosan. én már inkább merek.. egy kis idő után bedobom hogy: All In! pedig tudom soha nem kapom vissza. de megérte. de én se mertem volna megtenni ugyanezt az összetörések előtt. lehet jónak hangzik, könnyebbnek, pedig nehezebb... mert úgy érzed mindenki előtt tudsz kemény lenni, és segítőkész. és van pár ember, sőt nem is ember, hanem csoda, akiknél úgy érzed nem tudsz segíteni, pedig ezerszer jobban akarod mint ahogy azt el lehet képzelni
Mesi: ezek az emberek még az átesés időszakában vannak. megtörtek. valami miatt nagyon. és kell nekik idő amíg újra felállnak. és lehet nem látszik de hatalmas segítség az hogyha segítesz nekik. és lehet hogy férre tolják a kezed. és azt mondják nem kérnek belőle. de valójában már akkor megfogták. csak nem akarják hogy ezt te érezd. hogy tudatosuljon benned. sem azért nem mert ők nem akarnak csalódni mind pedig azért mert nem akarják azt elkövetni amit ellenük követtek el. ebben az állapotban sok ember jobbnak látja ha inkább felszívódik. és tudják hogy bármikor elérhetik ezt a pontot. mikor mindenből elegük van. és elsétálnak szó nélkül. miközben a másik aki segíteni akart megtörik. olyannyira mint ők. ugyan azt adja amit ő kapott. és ezt nem akarja elérni. ezért inkább látszólagosan taszítja az embereket.
Angyalka: de meg kell tanulni bízni az emberekben, nem szabad mindenkiben, csak akinél tényleg megvagy bizonyosodva hogy nem hagy el. nem tépi ki azt a lehet másnak apró dolgot, ami a másiknak a mindene volt.és lehet hogy tudom hogy elmész, sepuszi sepacsi csak a nagyvilágba. de bennem maradsz, és én ezért döntöttem el nálad, hogy ALL IN mert nem veszíthetek.minden mondat amit leírsz nekem külön érték. és nem negatív, csak jó. és ezek nem vesznek el, amíg az ember emlékszik rá.tudom nehéz lesz, de becsukom a szemem és érezlek, és ezzel talán átvészelhetem. mert neked tényleg mindent átadok. nem kérem vissza. pont elég marad benned hogy mosolyogjak mások előtt. mert rád mindig mosolyog a lelkem
Mesi: komolyan elég sokszor elgondolkozok azon hogy a sok rosszért téged kaplak. te vagy a háló ami kimenthet a hullámzó tengerből. én tudom hogyha egy picivel is jobb lesz a helyzet, hogy egy icipicit megpróbálok felegyenesedni akkor hinni fogok teljes mértékben benned. most is hiszek. csak hiányzik még egy kérdésre a legőszintább és legmeggyőzőbb válasz. tudom hogy még sikerül téged teljes mértékben 100%osan magamba zárnom. de most egyetlen ember sincs 100%-ig beengedve. de te vagy a legközelebb. 99%. márcsak az a pici 1% kell. és tudom hogy menni fog.
Angyalka: nem szabad úgy beengedni, 1% önmagadnak kell. az senkié
Mesi: azon a pár százalékon kívül értem ami csak az enyém..
Angyalka: emberek vagyunk, hibázunk.. és sajnos fölösleges hibákat vétünk, ami megbántja a másikat.
nem lehetek tökéletes, de téged még véletlenül se akarlak megbántani, se rosszat okozni
Mesi: tudom csak még el kell tudnom hinni kérdőjelek nélkül
Angyalka: mindig lesz kérdőjel. bennem is van
Mesi: de nekem az kell hogy ne legyen. és tudom hogy lesz olyan is mikor már nem lesz : )
Angyalka: : )
Ezzel elmondtam mindent. Egy régi, és egy új ember szeretne segíteni. Mind a két helyzetben elmagyaráztam, miért nem lehetséges ez még most. És most várunk. Várunk, hogy hát ha sikerül egy kicsit is javítani a helyzeten. Vissza akarom kapni a lelkem. Mosolyogni akarok! Tiszta szívből! És nem a motoszkáló tekinteteket érezni arcomon amik azt fürkészik mi bajom lehet de rákérdezni sokan inkább nem mernek.
