elmagyarázni lehetetlen. ezt ÉREZNI kell!
Vannak olyan érzések, amik elmagyarázhatatlanok. Amiket érezni kell, hogy megértsünk. Amiket csak egyszer lehet érezni, de akkor olyan nagyon, hogy sokkol a tudat. A tudat, hogy ennyit jelentesz valakinek. A tudat, hogy képes valaki harcolni érted. Egyszerűen nincs rá hasonlat, mennyire jó érzés. Nem tudod, hogy igazából azért sírsz, mert nagyon boldog vagy, vagy azért, mert félsz. Félsz attól, hogy csalódást okozol. Főleg, ha egy olyan ember vagy, aki képes pillanatok alatt lerombolni minden jót maga körül.
Most nem szeretnék csalódást okozni. Most nagyon nem. Egy olyan embert rombolnék le, akit nagyon becsülni kell. Akiből nincs több. Hasonló sem. Az egyetlen egy embert, ki megmutatta, milyen az, ha valaki harcol. Ha valaki harcol ÉRTEM. Valaki, aki állítja, ez még koránt sem harc. Az majd most jön. Valaki, aki azt állítja, sokkal többet is tud adni. Ennél? Úgy gondolhatják mások, hogy lehetetlen. Sőt, még én is. De hiszek benne, hogy tud. Tudom, hogy ennél többet is tud. Nincs rá szükségem. Nekem ennyi is elég. De többet akar adni. Ennél is.
Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi idő után ennyi terv legyen két emberben. Pedig lehetséges. ...és most az egyszer, jobban mint még akármikor, remélem, hogy sikerülni fog! Hogy végre teljes mértékben boldog legyek és nem csak pár hónapig. Igazából nem is értem, mivel érdekeltem ki Őt.
'Tudod néha nem kiérdemelni kell...hanem megtalálni egymást:)'
