...fell in love with the dear...
Nem kérdezem miért van így. Nem. Nem érdekel. Addig a percig nem érdekel, amíg ez így marad. Mindennek van oka. Semmi sem történik ok nélkül. Talán akkor, mind a ketten a legjobb helyen voltunk. Talán ha akkor nem vagyunk mind a ketten egy helyen, sosem találkozunk, és sosem érezzük ezt senki más iránt, mint egymás iránt. Kívülállók úgy gondolhatják, hogy gyorsan történt minden. Hiszen egy hét... mire is elég egy hét? ÉN tudom! Egy hét pontosan elég, hogy önzetlenül megtanulj szeretni, és megtanuld érezni, mikor a másik is ugyanígy érez. Egy hét pontosan elég, hogy elkezdj harcolni a szíveddel és az eszeddel, majd feladd az egészet, és elfáradva borulj valaki karjába. A kívül állóknak fogalmuk sincs, mennyi mindent jelentett ez az egy hét ennek a két embernek. Egyikük hamar rájött, hogy érdemes lenne valamit kezdeni egymással, hiszen az érzések amiket első pillanattól kiváltanak egymásból túl érdekes, hogy csak úgy hagyják elveszni. Majd már csak napok kérdése volt, hogy a másik fél is rájött, ez valóban igaz lehet. Most pedig egymást boldogítják, ahogyan csak tudják. Igaz, hogy sok minden áll köztük (ahogyan ezt már a legtöbb love storyban megszokhattuk ebben a blogban) de végre nem csak Ő küzd. Végre nem csak Ő akarja ennyire nagyon. Végre más is. Végre más is képes küzdeni. Végre más is képes várni. Végre nincs egyedül a csatában.' mesi már nem egyedülálló, hanem kapcsolatban van. '
p e p i t a ; wiaa. üzenete:
*szereted őt,és ha tényleg megváltoztatta az életed,mellette jobb lett,akkor óly mind egy,h hány éves, vagy,h miylen messze lakik,a lényeg,h szereted. : )
*szereted őt,és ha tényleg megváltoztatta az életed,mellette jobb lett,akkor óly mind egy,h hány éves, vagy,h miylen messze lakik,a lényeg,h szereted. : )