viszlát "drága" barátom

a mai drámai csirkésszendvics tolvaj is a tegnapra emlékeztetett. mélységesen megtörtem: újra. legszívesebben abbahagynám ezt az egész írás dolgot, ott hagynék csapot papot, elégetném az összes általam leírt betű papírra véset másolatát, de hiába tenném meg, nem temethetem el a mivoltom 90%-t. nem vagyok képes túltenni magam ilyen könnyen azon, hogy egy barát, akire felnéztem, ilyen módon támadjon hátba és alázzon meg saját magam előtt is. iszonyatosan fáj, hogy ilyen módon képes volt átlépni több tucat ember érzésein -köztük az enyémeken is, hogy kisajátítson ötleteket, melyekhez valójában cseppnyi köze van. s talán a bosszú, vagy a saját maga szórakoztatása és jóléte késztette erre, de úgy érzem, megérdemeltem volna annyit, hogy az én személyes részemet kihagyja a dologból. jó, ez most kb olyan, mintha a házamat rabolta volna ki, és azt kérném, hogy az én szobámat hagyja úgy, mert barátok vagyok... vagyunk? voltunk. kitöröltem az életemből, nem akarok hallani róla. vagyis, róla szeretnék. csak most jelenleg ez nem önmaga. ha viszont mégis, akkor nekünk egymás társaságában keresni valónk nincs és soha nem is volt, mert nekem ilyen barátokra nincsen szükségem. remélem rájössz, hogy ez számomra mit jelent, és remélem rájössz, hogy mekkorát süllyedtél. de azt hiszem ezzel megkezdődik egy harc. tévedsz, ha azt hiszed ennyiben fogom hagyni. rengetegen állunk egymás mögött, mellett, előtt, és botrányt fogunk csinálni belőletek, mert a lopás a legaljasabb dolog amit ember keze véghez tud vinni. s tudod mit szoktak mondani? "azért loptunk, mert nem tehetjük meg, hogy létrehozzunk olyat." és ti is ezért tettétek. nincs bennetek semmi az ég egy adta világon, amiből ihletet tudnátok meríteni és saját ötletekkel lépnétek a nagyközönség elé. (ó és én még azt hittem, legalább valahol megtalálom, hogy a mi árnyékunkban vagytok, de hát miért is lenne bennetek egy fikarcnyi emberség is....)

még a fogfájásom is sokkal elviselhetőbb ahhoz hasonlítva, hogy mi zajlik mélyen, legbelül.