Már nincs felhő, mire felülhetnénk

Mellettem a mennyország csendben szuszog.

Fejem párnára hajtva Istenre esküszve belepusztulok 

Életem poklába.

Pókhálóba ragadva eltűnik a rózsaszín köd

S bár szememből könnyeket törlöd

Már nincs felhő, mire felülhetnénk.

S nincs a parkban több pad, mire leülhetnénk

Hol a csillagokat nézhetnénk

A pillanatba veszve. 

Mert lenne. 

Lenne új felhő, 

Lenne új pad,

Lennének még csillagok.

De vénáinkból rég eltűntek már a drogok.

Bódító szer (volt) a mi szerelmünk

Lelkünket ugyan ideje valód útjaira terelnünk. 

Futunk, futunk a ködbe eltévedve

Közös múltunkat elégetve

Hátra sem nézve remélve, hogy egyszer még találkozunk. 

1)mennyország, élet, pokol, pókháló, rózsaszín, felhő, lélek, futás,

2)utópia, semmi, fanatizmus, téboly, káosz

3)fény, árnyék, illat, hang, érzés

4)szeretet, gyűlölet, szépség, édesség