"Nem vallhatsz kudarcot, ha mindent bele adsz. Elvégre ha minden tudásodat beleadod, már mindegy, hogy nyersz-e vagy vesztesz. Persze, jobb ha nyersz.. De senki nem kérhet és várhat el tőled többet, mint hogy legjobb tudásod és a legtöbb akaratod szerint csináld amit csinálsz. Az már csupán részlet kérdés, hogy volt-e elegendő tudásod a nyereséghez. Ha van elég akaratod az félsiker. Inkább bukjam el tudás hiányában, mint akarat hiányában!"

nem feladom, csak "ami nem megy, azt nem kell erőltetni" nézetbe kapcsoltam. úgy gondolom, hogy ez volt az az időszak, mikor eddigi életem során a legkeményebben tanultam. azt hiszem eleget tettem édesanyám kérésének, mi szerint adjak bele mindent, mi erőmből telik, és még ha akár valami végzetes hiba folytán nem kapom meg a várt érettségi jegyeket, akkor sem okozok csalódást. így, az utolsó két vizsgám előtt pár órával nem feladom a küzdelmet, csak belátom, hogy a fizika nem az erősségem. akárhogyan is lesz, -még ha az egyik álmomat kicsit félre is kell majd dobnom ez miatt- akkor is vállalni fogom, hogy elbuktam egy nagy csatát, de készen állok a következőre!