Tudod én nagyon félek. (Nevetséges. Félelmemben mindig ide rohanok, ahol megnyugvást remélek. Azt hiszem, sikerül kiírnom magamból a félelmeim gyökerét. Ide ültetem el. Közben meg... mikor behunyom a szemem az álmodás közben visszatér.) Nem.

( Boldog vagyok. Itt van velem és semmi olyan dolog nincs, ami ezt felülmúlhatná. Semmi de semmi nem érhet fel azzal, mikor a puszijára  ébredek (vagy arra, hogy éppen a lábamnál fogva lehúz az ágyról). Nem éreztem nagyobb biztonságban magam még senki más karjaiban. ...és igen... mikor mosolyog... :)))) na meg a szemei. 
"Teee... te három kilométerrel a felhők felett vagy!". Egy nap híján fél éve már. És egy hónapja mééég sokkal jobban. )

Emberiségből előttem ti most mind bukásra álltok,
tudjátok.. A faszom az, aki számít még rátok.
S ti, néhai barátok, kik' csendben maradt szátok,
szívemen soha többé nem lesztek rozsdától fénylő rácsok.