Ugy erzem magam mint egy thriller film foszereplo. Latszolag minden rendben, aztan varatlanul drogokhoz nyul. Bekattan. Elmegyogy intezet. Mintha egy drogos elne bennem. Ugyerzem barmikor bekattanhatok. Pillanatok kerdese. Egy varatlan mozzanat ami kihozza belolem. Tombolok belul. Barmelyik pillanatban kipattanhat belolem az a valaki akit ki kell engednem. Remegek es nem birok magammal. Mint egy igazi drogos, ugye?
Felelmetes. Fuggo vagyok, anelkul, hogy akar csak egyetlen porszem drog erintkezett volna a nyelvemmel. Azt olvastam nem reg, hogy ket tizedmasodperc kell a szerelembe eseshez - kozben az agyban ugyanaz a biokemiai folyamat jatszodik le, mint kokain fogyasztasakor. Valoban lehetseges? Igaz lenne? O lenne az en drogom? Az o hianya kattogtatna ennyire? Pedig csupan csak hozzam ert. Kezet kezembe kulcsolta es huvelykujjaval simogatt a kezfejem egesz uton. Csupan csak a szemembe nezett. Melyen. Olyan melyen, hogy ereztem a lelkem melyen kutat. Keptelen voltam kiszakadni a tekintetebol. Csupan csak megpuszilt. Gyorsan, jatekosan. Szamolhatatlanszor a nyakamon. Csupan csak megcsokolt. Boldogan, mosolyogva. Aztan szomoruan, felton. Csupan csak a homlokom...a homlokom. (Elakadtak a szavak, neharagudj.) Utoljara a homlokomat. Szettepodott az oleles, kiszakadtam kezebol. Csupan csak kimondta. Kimondta, hogy "szeretlek". Utoljara. Es en nyugodt voltam. A legnyugodtabb valaha. Ujra akarom. Ujra akarom erezni. Kell nekem. Es a tudat, hogy ket het mulva ujra az enyem lehet csak megjobban akartatja velem.
Azt akarom, hogy olelj at ujra. Hogy a fulembe sugd, hogy mostmar minden rendben lesz, hogy itt vagy. Tudni akarom, hogy biztonsagban vagyok, mert mindaddig felek, ameddig nem leszel itt. A szivdobogasod dallamara akarok elaludni. Es nem vagyok hajlando elfogadni azt, hogy ezt mas elveheti tolunk.