szóval tudod... az érzés mikor szakadnál hatezer felé de nem tudsz és már konkrétan sírsz a fáradságtól délután hatkor... na az!!!
rohanás az életem. semmire nincs időm de mégis szakítok rá. mindenki reklamál, hogy ez neki nem elég, de hát édes drága jó istenem... valamelyik este matekkönyvvel ültem a kibaszott wc-n pisilés közben és akkor volt meg a napi első cigarettám. annyira felemelő érzés, hogy egy hónap múlva érettségizünk és a drága tanárnő közli velünk, hogy eléggé neki kéne állni tanulni, mert rettentően ráfogunk baszni. angolból is két hét múlva újabb tz... pszichológia tanárom is baszogat... egészségügyis szakdolgozatokkal sem vagyok sehol, de egy hét múlva le kéne adni... jelentkezéseket is el kéne kezdeni de még az online profilom sincs kitöltve... nyílt napokról meg inkább szó sem essék... és én még azt hittem hogy ez az év móka lesz és kacagás.... kacagok én, ugyanis kínomban már nem tudok mit tenni.

mai nap hőse: anya
oka: kaptam új ágyat.
jövő hét utáni héten minden szentre esküszöm, hogy nem fogom elengedni egy percre sem!! összekötöm vele az életem! neharagudjon Zoltán, de feleségül kérem az új ágyamat. attól ön még feleségül kérhetsz engem... ♥ jaés: nagyon love.