a felejthetetlen hétvégi partykból a felejthetetlenül unalmas hétvégi forró teázgatás maradt, a rendszeres torokgyulladással együtt. asszem most papa azt mondaná "hajíts le egy kettő három kupicával kisjányom, meglásd jobban leszel!". rá kéne hallgatnom...

kosztüm zakóban és magassarkúban, full kicicomázva rádöbbentem, hogy kezdődik a főiskolás őrület, és hogy már kevésbé félek. sőt, várom! rájöttem, hogy céltudatos, akaratos és küzdő természetű vagyok. pontosan tudom mit akarok elérni, és bármit elérhetek, ha van kellő akarat. olyan emberek állnak előttem, mellettem és mögöttem, akik között lehetetlen, hogy feladjam az álmaimat. mintha mindenki szövetkezett volna egymással. hihetetlen erőt ad ezt belátni.

még mindig nincs időm. pörgök nap mint nap, a pihenéssel töltött idők pedig alig haladják meg a négy órákat. igazán gyorsan eltelhetne a következő hét, hogy jövőhéten végre egybekelhessünk az ágyammal és nászútra utazzunk, ahol senki nem zavar minket.