se. csodálatos négy órát aludhattam az éjjel folyamán. az idő járás beleszólt :') szeretném közölni, hogyha aludni szeretnél télen-nyáron-ősszel-tavasszal akkor semmiképp ne költözz tetőszobába! lehetetlen aludni. úgyhogy a reggel szépen indul.. de ez nem csak egy reggel kezdete. decembert írunk a mai naptól kezdve. szeretem a decembert. mindenki alig várja, hogy leessen az első hó, aztán a karácsony, aztán az év záró bulik.. mindenki csak én nem. ehhez a hónaphoz már más köt. és igazán jó lenne, ha lenne végre egy évem, mikor nincs december. huszonhét napom van élvezni, aztán két napig megint beburkolózom a szokásos kis réteg alá. no meg persze, ez az utolsó hónap az évben. és számomra ez még felfoghatatlan. kétezer-tizenegy. át is húzhatnám aláhúzás helyett.. nem haragszom erre az évre. pedig.. most aztán igazán lenne okom rá. ez az év sokaknak volt brutális. számomra is az volt. de eltelt. és várom már, hogy végre vége legyen. az egyetlen jó időszak a nyár volt, ami aztán amint vége lett néha egy csúnya emlék folt marad. ha valaki megkérdezné mit várok a következő évtől, akkor nem tudnék válaszolni. minden év számomra új embereket rejt. magamban is új embert találok minden évben. nem remélek már sok jót. nincs is miért. nincs olyan, mint mondjuk tavaly ilyenkor, hogy "alig várom, mert végre mehetek haza és ....". már ezt sem várom. újabban semmit sem várok.
néha olyan jó a kurzort nézni ahogyan villog.. csak eltűnik és megint ott van és megint eltűnik és megint ott van.. magamra ismerek. én is ilyen vagyok. csak eltűnök néha egy rétek alá, aztán megint itt vagyok a felszínen aztán megint eltűnök.... és ez így megy már nagyon hosszú ideje. most fogtam fel igazán. felnyitotta a szememet. krisztina egy hónapja nem szól hozzám. és.. most ez tényleg komoly. nem kéne sajnálnom. hiszen a tökéletes barátnő szerepet nem ő fogja betölteni az életemben. ugyanakkor rohadt szar azzal szembesülni, hogy el fog zülleni. és ha így folytatom lényegében énis. mi ketten egy réteget alkottunk, akikre felnéztek egyesek. de ez a réteg két kicsi jégtáblára szakadt, és a jégtábla a globális felmelegedés miatt egyre csak elfogy és elfogy.. de nem. én nem fogok elfogyni. világ szerte nagyon hideg télre számíthatunk, úgyhogy én növekedni fogok! eldöntöttem; kitörök. tényleg már több mint fél éve ez megy. ez a kurzorosdi. és lehet, hogy egy ideig nagyon jó. de hosszútávon tökre kiöli belőled az embert. és belőlem már sikeresen kiölte. egy kurva zombi vagyok, aki reggel felkel, tíz perc alatt elkészül, rohan a buszhoz, felszáll, kapcsol zenét, kikapcsol fél óra erejéig aztán jobb esetben az iskola területén vált pár szót pár emberrel. tudtam igazából, hogy valamelyikőnk megfogja ezt már elégelni, hiszen teltek el napok, mikor csak ültünk egymással szemben, de nem beszélgettünk. semmiről. még az élet nagy kérdéseiről sem. aztán megkaptam a 'mi a fasz van veled?' kérdést, de én még mindig néma voltam. szar. szar ez az egész. de hétvégén végre kimozdulok. ki kell már mozdulnom. muszáj. egy hónapja nem járok sehová -addig volt aki elrángasson-. és végre a kézit is elkezdem. na meg a szobámat is megcsinálom a terveim szerint, mert három hónap alatt még nem sikerült elkezdenem se, nem hogy befejezni.
márcsak azt kéne elérnem, hogy nem vitatkozok magammal a fejemben. "elmegyek hétvégén" - "dehogy megyek.." .. "megcsinálom a szobát!" - "minek?.."
erő veletek ♥
update: feldobtad a napomat te kis répa! :') jó a tudat hogy néha megéri kapálózni mások után
