Minden nap csak a hozzáállásodon múlik... hát ez milyen igaz. Ma anyás napom volt. Végre. Hiányoznak ám nekem ezek a napok. Rég volt már ilyen. Rájöttem, hogy szeretek buszozni. Télen, nyáron, reggel, este, délben vagy akár fél egykor.. Imádok! Csak ülsz, és nézed ahogyan a fura kis üzletek előtt elhaladsz egy fura nagy járművel ami mellesleg vicces is... hát tudod ez egy élet érzés. Ráadásul mikor még a nap is süt.. hát lehetetlen elmondani. Szerencsénk volt, nem volt dugig a busz. A kedvenc helyemet választottam. Sosem szoktam hátra ülni, mindig előre ülök. Annyira.... jó volt! A kedvenc részem a felszállás volt. Kimondani, hogy 'Untill the end..."... hatalmas felszabadultságot éreztem. A végállomásig. Ez olyan... fura mondat igazából. Kedvem támadt hirtelen jegyzetelni. Ezentúl mindig lesz nálam egy kis notesz, akárhová megyek, és jegyzetelni fogok. Mindig elhangzik egy mondat, amit nem tárol el az agyam addig, amíg sikerülne leírnom ide. Szóval... ez egy jó dolog lesz.
Amúgy megint sikeresen sikerült kicsit megtaposnod. Köszönöm. Annyira hihetetlenül jól csinálod. Komolyan... rémisztő. Félelmetes vagy. Csak azt kívánom, hogy szegény .-t ne sikerüljön ennyire mint engem. Olyannyira, hogy már félek veled kommunikálni. Az egyetlen ember akitől félek per pillanat. Hát ez igazából nevetséges :D de komolyan. Nevetnem kell. Én félni? Ráadásul egy embertől? És TŐLED? Húha ez még saját magamnak is sok. Igazából megint gyerekesnek tartom magam. Nem értem megint miért van ez ami van. Miért zavar az ami van. Ténylegesen sokat jelentenél nekem? De nem.... már nem. De ha most nem jelentesz sokat, akkor régebben mi volt úgy, hogy sokat jelentettél? Szerintem... most többet jelentesz. Így hogy nem is tudod... édes titok ez. De valójában tudod te. Nagyon is. Hiszen már egy csomószor megalázkodtam. Szám szerint kétszer. Az elég is volt. Többször már nem fogok. Talán.... na igen itt van ez a kibaszott talán. Ami ha rólad van szó mindig szóba jön és amit annyira utálok. Szívem szerint kimondanám, sőt... üvölteném, hogy utállak. Utállak mert ezt csinálod velem úgy hogy nem is tudod hogy ezt teszed. Ez...... ez nem tudom mi. De ennek be kell fejeződnie. Mert kissé már bele vagyok bolondulva ebbe az egészbe. Mintha elveszítettelek volna, pedig sosem voltál az enyém. Sosem voltunk nagyon közel. Vagyis... de. Legalábbis azt hittem de nem is voltunk. O bassza meg megint ennek az egésznek semmi értelme. Sőt... ami hozzád kapcsolható annak sosem lesz értelme.
