Az új emberek már az első pillanatban elkezdenek érzelmet táplálni a másikba. Ha nem, ha az első beszélgetésnél semleges az egész, akkor sosem lesz igazán érdekes. Ha viszont már akkor elég igazinak érzett dolgokat vált ki, akkor pedig sosem lesz igazán semleges...
.
.
Bízok megint a mély semmiben. Ami megint nem jó dolog. Sosem volt jó bízni. Olyankor basznak seggre a dolgok amiben bíztunk de nem jöttek be. Tudom, hogy ez megfog őrjíteni. Megint...
...so... I wanted an only exeption.... and here you are...
Egyes mondatokban, még írott verzióban és érezni a fájdalmat. Azért ez is egy érdekes dolog.
Vajon csak én érzem azt, hogy jobb nem tudni mit érez a másik és mi zajlik benne amiket én váltok ki, vagy mások is érezték már ugyan ezt? Hogy bár ne mondanám el nekik, miket váltanak ki belőlem? Nem tudom miért lenne jobb. Sőt... biztos, hogy nem lenne jobb. Akkor azt akarnám, hogy bár elmondaná. Valahol a kettő között kéne legyen. De az sem jó. Mert most viszont többet és többet akarok. Az eszem többet és többet akar a szívem pedig szakad meg. Lehet azért, mert tudom, ezek fájó dolgok. Másik opció nincs. Pedig van. Csak mégse. Inkább... kéne másik és akkor a másikat választhatnám.
Kérlek, csak egyetlen egyre kérlek, ne ígérj semmit! Ne mondd, hogy 'ígérem'. Ha nem ígéred, hanem megteszed ígéret nélkül, nincs meg az a veszély, hogyha nem tartod be, fájni fog.
