Hát összegzés. Összegzés az érzéseimből. 100 másikat és könnyebbet legközelebb ha kérhetném Szuper Nyusz-om :) Ez azért is nehéz feladat mert néha ezt írnám néha azt... Ha könnyen leakarnám tudni ezt a feladatot azt írnám, hogy pompásan vagyok, minden a helyére került, és jön újra Mesi, az igazi és lelőhetetlen. De akkor nagyot hazudnék. Nem csak annak aki kérelmezte ezt a bejegyzést hanem a többi olvasónak is. És mondjuk elég felületes hazugság lenne. Mostanra már ki tudom kapcsolni pár másodpercre az agyam egyik részét. Azt a részt ami csak a semmiségről szól. Azt a részt ami csak erről az üvöltő, visító semmiségről gondolkozik naphosszat. Ez pár napja még lehetetlen volt. Mondjuk most is csak bizonyos emberekkel tudom megtenni. Azokkal akiknek fogalmuk sincs hogy ehhez nekem erő kell. Még mindig üres vagyok. Jobban mondva nem. Egyáltalán nem. Megvagyok telve. Megvagyok telve fájdalommal és keserűséggel. Ez abban is megmutatkozik, hogy képtelen vagyok emberek szemébe nézni. Ez számomra olyan, mintha képtelen lennék levegőt venni. (na mintha ilyen nem lenne...) Tele van a fejem mindenféle kérdésekkel amiket feltennék az embereknek de képtelen vagyok kérdezni. Az elárulna mindent a mostani állapotomról. Erről meg éppen sok még magamnak is tudni. A blog olvasói pedig csak azért tudnak erről mert valahol ki kell adjam magamból teljesen őszintén a dolgokat anélkül, hogy valaki bele pofázna, hogy nem ezt nem így kéne felfogni, meg hogy ezt kéne tenni, hogy felállj meg stb. Nem szeretem a 'miújság' nevezetű kérdéseket. Ezért is tűnt fel neked, hogy nem válaszolok rájuk. Okom van rá. Inkább elterelem a szót. De gondolom már megfigyelted. Ezért kérted segítségül blogomat... És ahogyan látom igazán nem is tudsz kiigazodni az érzéseimen. Legeslegjobban úgy tudnám megfogalmazni azt, hogy mi zajlik bennem, hogy 'Semmi, de mégis túl sok minden. Semmi amit elmondhatnék. Semmi amit eltudnék mondani. Semmi amit igazából tudnia kéne valakinek is...'. Nem szeretem a zenét. Akármilyen zenét hallok meg, tényleg teljesen mindegy milyet, akár csak egy dallamot is, fáj. Fáj mert vagy Ő jut az eszembe, vagy csak egyszerűen a dallamok léptei olyanok, mintha emberi talpak lépkednének lelkemen. Ma sikerült beismernem magamnak, hogy jobban emlékszem az egész 17 hónapra, mintha egy író emlékezne vissza irományaira. Úristenem 17 hónap. Amiből már 10 hónap csak a 'Semmi' szóról szól. A megmaradt 7 viszont a 'Minden'-ről szólt. Milyen érdekes..
Petra: hátigen.. ami egyszer nagyon fontos volt.. de mostmár nem lehet a miénk.. arra emlékszünk a leginkább.hogy miért? mert már csak ennyit tudunk tenni..emlékezni..és ha már csak ennyit tehetünk,akkor minden részletével emlékezni AKARUNK rá.. minden kis apró részletével.. annyira,hogy a legkisebb részletek lesznek a legfájóbbak.
Hirtelen eszembe jutottak a levelek is. Meg még egy rész Petrás beszélgetésből...
* feel no more üzenete:
*:S
*amíg azt mondod; "nem akarok több fájdalmat okozni neked" addig én azt mondom,hogy nem ismersz. nem tudod mennyi mindent tűrtem már el csöndben,ami fájt.
*saját
bambi a rénszarvas . üzenete:
*iiiiiiistenem ezez annyira... igaz is meg belőlem is szólt meg belőled is meg á minden.
*:S
*amíg azt mondod; "nem akarok több fájdalmat okozni neked" addig én azt mondom,hogy nem ismersz. nem tudod mennyi mindent tűrtem már el csöndben,ami fájt.
*saját
bambi a rénszarvas . üzenete:
*iiiiiiistenem ezez annyira... igaz is meg belőlem is szólt meg belőled is meg á minden.
Ha olvasná ezeket a firkantásokat... nos... most biztosan elmosolyodna msn név láttán. (Szívesen bemásolnám a történetet, de az túl antik. ) Mosolyogna, majd még jobban rádöbbenne, mennyire sok fájdalmat képes okozni azzal, hogy nincs velem úgy, hogy azért nincs velem, mert nem akar több fájdalmat okozni.
Mellesleg szép megállapítás volt, hogy szükségem lenne emberekre. De taszítom őket. Holott szükségem van rájuk. Most még annyit mondanék, hogy addig, ameddig a 'miújság'os kérdésekre 'semmi' a válasz az azt jelenti, hogy minden ugyan ilyen. Na meg azt, hogy tényleg semmi. Ez az a bizonyos 'Semmi' korszak :'))))
