Reggel 7 óra van, és elhatároztam magam. Egész reggel könyvet kerestem a neten. Akármilyen könyv. De lehetőleg magyar írótól származzon és olyan 'nagy' írótól szóval érted... Nem találtam semmit szóval azt hiszem maradok még egy darabig az Alkonyat sorozatnál. Igazából... a magyar irodalom nagyon különleges számomra. Talán mert ez az anya nyelvem, és mert ezen a nyelven tudom a legjobban kifejezni magam, de talán mégsem. A magyarra lefordított külföldi íróktól származó könyvek annyira... nem tudom milyenek. Nem a valóságot mutatják. Álom világ a legtöbbje. Nem tetszik : /. Most nem álomvilágról való könyv kellene nekem. Most valami maradandó és csodálatos amit majd nem tudok "letenni".
Maradandóról jut eszembe... kéne valami maradandót alkotni. Végre. Valami igazán maradandót. Ma egy kedves ember azt mondta nekem, hogy ebben a komor világban én magam vagyok a maradandó azok számára, akik ismernek. Lehetséges. Maradandó lennék? Valóban? Tényleg? Én? Maradandó, mert olyan rossz, vagy maradandó, mert olyan jó? Ezt döntsék el azok, akikben maradandó vagyok...
A címhez visszatérve, elhatároztam, hogy megosztom a blogomat. Nem mintha nem lenne eléggé nyilvános, de mééég mééég jobban. Szeretném, ha sokan olvasgatnák.
A madárka hamarosan bővül, tessék figyelgetni ha érdekel. Visszajelzésre nagyon nagy szükségem van, mivel nem vagyok biztos magamban, és a tegnap folyamán a legnagyobb kritikusomat is elveszítettem. Kár... azért ő a szakmában volt. Na mind1. Kisses.
