Irok. Es most nem azert mert menekulnek, hanem mert szeretnek maradni. Most igazan. Azert irok, h egy hatalmaspofont adjak magamnak, es h eszrevegyem amim van. Ki kell szakadnom abbol amibe bezartam magam. "Maradnek szeretni, szeretnek maradni." Annyi sok minden jott es ment korulottem. Sok dologrol nem voltam kepes tudomast venni, keptelen voltam felfogni es elfogadni, h ez velem megtortenik, mig pedig az utobbi idoben olyan emberek problemajat is magamra ragasztom akinek nem az kell, h ugy erezzek mint o, csak a tudat, h szamithat valakire. Ez igy nem mehet tovabb. Nem rolam van mar szo. Masokrol. Olyanokat bantok akik engem nagyon seretnek. Es ha sokaig igy folytatom ezt, ennek vege lesz, es tenyleg akkor fogok rajonni , h mim volt, amikor mar csak mult ido. Nem elhetek a mult hozzaallassal a jelenben! Ami volt -sajnos-, elmult. Nem hozhato vissza. Olyan embereket vesztettem, akiket mar nem lehet vissza hozni. Olyan kulonleges kapcsolatok szakadtak szejjel,.melyeket mar nem lenne ertelme osszevarrni. S tudom,.hiaba lenne alkalom ra, nem menne. Mert ezt mar nem csak a masik fel nem akarja; en sem. Tul kell tennunk magunkat ezen, es eszre venni, h igenis kaptunk helyette mast. Lehet, h ez a mas teljesen mas, de jobb. A mostani helyzetem jelentosen masabb, mint az egy evvel ezelotti vagy a ket evvel ezelotti, de jobb. Ket eve lattam utoljara azokat az embereket akik nagyon fontosak nekem. Akkor lattam oket utoljara egy boldog dolog miatt. Azota rengeteg minden valtozott. Egy zene csendul fel, mely nekem az elbucsuzas. Akkor azt hittem, hogy amibol kiszakadok, vissza var. Most pedig itt allok -masokkal. Utra keszen. Es csak csodalat fog eltolteni, h ezek mar reg nem azok. Baratok, kiket messzirol felismerunk, de ahogy kozelebb jonnek fejcsovalasra kesztetnek; nem tudjuk kik ok. Csaladtagok, kiket messzirol fel sem ismerunk, majd ahogy kozelebb kerulnek, bologatasra kesztetnek; nem tudjuk kik lettek. A fajdalom megvaltoztat minket. Es ha nem egyutt er minket a fajdalom, nem tudunk egyutt valtozni. Ez kovetkezmenyeket huz magaval. Mint amikor csend lebeg az emberek kozt. Ha egyutt eltuk meg a fajdalmat, tudjuk ki mire gondol. Ha kulon, nem is erdekel. De ennek igy kell lennie. Nem mehetunk vissza evek utan ugyan azokra a helyekre ugyan ugy talalva mindent. Egy regi elhagyatott haz sem a regi, hiszen rajta is fog az ido. Lehet, h csak.par repedessel lett tobb a faljan, de az is lehe, h hosszu ideje ossze van mar dolve. Halasnak kene lennem. Halasnak, h itt fekszem es h volt erom a dolgokat atveszelni. Halasnak kene lennunk, h van eronk felallni a padlorol es mosolyogni. Nem kis dolgokrantanak fel-s ugyanakkor le. De ha csak a rosszra fokuszalunk, a jot is el fogjuk vesziteni. Tudom, hogy most hiaba erzem ugy, h most ertem arra az utra, h egyenesbe jojjon az eletem, reggel felkelek, kapok egy rossz hirt vagy egy goromba tekintetet. De most tartsnom kell magam. Nehez lesz de nem terhetek le az utamrol.