itt van az ősz. hideg van. valójában nem tudnám megmondani,hogy mi köt hozzá. az utolsó falevelek is szépen lassan leesnek a fáról, kopasz lesz a táj. de vajon kopasz-e? hisz' ha lépteink elé tekintünk, lábunk a szenvedély színeiben bújik el. vajon ez egy jel? mindenkinek?! hogy ideje levedleni, hagyni, elmúlani....

mellesleg ez egyre rosszabb. hiába teázok, hiába gyógyszerezem magam. már a hangom is vándor útra ment, az orromból a Niagara folyik, a szemem medréből a Duna áradt ki. holnap a fülemből ömlik majd a karamell? *hápciiihh*