mostanában nagyon sokat olvasgatom régi blogjaimat.
évek óta blogolok már, és nagyon hozzám is nőtt.
vannak nálam szintek. a kezdő; amikor még az egész nap menetemet leírtam, ugyanis olyan emberek olvasták mint pl nővérem, akivel sajnos idő hiányában nem tudtam napi szinten beszélni.
most pont azt a blogot olvasom. talán az első... nem! a második. a második blogomat. és igazából abba a blogba van benne az egész mindenség, ami miatt én ilyen vagyok most, amilyen.
van benne egy rész -elég nagy rész, ami valakiről szól. amikor még egy párt alkottunk... visszaolvasni hihetetlen. ilyenkor mindig azonosulok az akkori énemmel.
hihetetlen, hogy így, évek után is azt a boldogságot keresem. én akkor nagyon boldog voltam. és azóta sem találtam ahhoz fogható érzést. ezen gondolkodva elfogott egy dejavu vagy nem is tudom, hogy talán most.. talán sikerül. nem tudni.
igazából ezt mindig is szerettem volna megbeszélni vele, hogy akárhányszor gondolok azokra a napokra, hetekre, hónapokra, mindig érzem a fellángolást. évek után is. és valahogy most érzem úgy, hogy érdemes lenne beszélni róla. felnőttünk. sokkal jobban mint akkor. és azóta is nagyon közel áll hozzám. a legjobb barát. több annál. véd és szeret. és én is őt. különleges kapcsolatot ápolunk, és igaz, hogy néha nagy erőfeszítéssel jár, de fent tartjuk! mert szükségünk van egymásra.
néha még mindig képes vagyok érezni azt az érzést, amit akkor éreztem, mikor vége lett. mikor kimondtuk, hogy ennyi. nincs tovább. kimondtam... még mindig hibának tartom. valamilyen szinten. az egyetlen hibámnak. de azóta már sok víz lefolyt a Dunán is meg a Tiszán is. örülök, hogy még mindig az életem része, és hogy az is marad. neki nem kell újra és újra "bemutatkozzam". megismert egy kislányt, aztán mostmár ő maga mondja el, hogy büszkén látja hogy kész nő lettem. örömmel tölt el öröme.
így visszagondolva, valamilyen szinten én az éveimet újra és újra átélem. a menete ugyan az mindegyiknek. csak máshogy élem meg.
fontosnak tartom ezt leírni, mert beszélni akarok vele erről. és most összevisszaság, mert három óra, de napok múlva emlékezni fogok mit is akarok pontosan ezzel kifejezni.