visszatérek. visszakell térjek. egy halom füst vagyok egy hamutálcában. félő hogy visszafordíthatatlan ez a keserű folyamat. pedig vissza kell. hiányzok magamnak.

tele vagyok keserűséggel. decemberben valami elkezdődött. bezártam. azóta nincs egy normális bejegyzésem. csak ilyen összevisszaság meg ő. legszívesebben törölném az összes róla szóló bejegyzést. de hát az is hozzám tartozik. hülyén érzem magam. hihetetlen gyors átváltozás történt. mintha csak úgy levedlettem volna a régi bőrömet. de kicseszettül hiányzik. és perpillanat úgy gondolom hogy a mostani igen depresszív állapotom meg a régi utáni vágyaim édesen keserű koktélja valami nagyon újat fog hozni. ez egy jelentős időszaka az életemnek. érzem én ezt már hajajj.. nagyon régóta. csúnyán tönkrementem az elmúlt egy évben. és idén újra élem csak sokkal brutálisabban. nem tudom kiadni magamból azt a millió-egyféle érzelmet ami nap mint nap bennem volt. most már a legjelentősebb érzelem a keserűség meg az utálat. utálom hogy van mit utálni. legjobban egy pohár lime-lé jellemezne. úgy eltűntem a szürke ködben hogy esélyt sem hagytam hiányozni. mocskosul haragszom magamra.
hajnalodik. négyóra hat perc. mintha már nem esne az eső. cigarettát! jó most alszunk egyet, aztán a nap folyamán jelentkezem. muszáj írnom. nem bírom így már.