csodálatos nyolc óra alvás után, elgondolkoztam.
valami nem olyan mint egy hete. jó, sok minden változott, de akkor is. magamban érzem a változást. idő kérdése és kirobban belőlem. reméljünk csupa jóóót..

a hét folyamán rengeteg dolgot tanultam/tanultunk. nekem határozottan jót tett ez a hét. függetlenül attól, hogy a tacskógeci évfolyamtársaink folyamatosan baszogattak... igazából történhetett volna akármi, ez akkor is életem egyik legnagyobb élménye lesz. és nem attól, hogy megtanultuk, hogyan lehet az erdőben akár napokig is elélni a legnagyobb esőben... akármit tanított nekünk Dan, mindig volt mögötte valami. szerencsés vagyok, hogy én megértettem. ez az egész nem teljesen arról szólt, hogy egy év múlva kikerülünk a nagy világba, és ha nem lesz más lehetőség, dolgoznunk kell, akkor a felszínre hozott készségek alapján el tudjunk helyezkedni. ez inkább arról szólt, hogy mindegy ki vagy, mindegy honnan jöttél, mindegy hogy a melletted lévőnek mennyije van, sokat érsz, és sokat el is érhetsz. semmi sem lehetetlen! erőt erőszakolt belém ez a csávóka, és ez nem mindenkinek sikerül... a sok cseszegetés ellenére azért egymástól is tanultunk. megtanultam, hogy lényegtelen mit mondanak másokról vagy éppen rólam, én elhiszem amit elhiszek, a többit meg ott szarom telibe, ahol van. szóval ez az egész hét nagyon tanulságos volt. és hogy őszinte legyek... hiányozni fog.. nem lényeg, hogy csak öt nap volt. már a második nap után úgy mentünk oda, mintha évek óta benne lenne a napi rutinunkban.

ez után az eredményes egy hét után jöhet az édes pihenés. két hét. itthon. megfogok őrülni :) ráadásul kriszti is megy haza, ami azzal egyenlő, hogy az itthon az tényleg itthon. úgyhogy szerintem a két hét alatt vagy nagyon sokat fogok aludni, vagy tesónál fogom tengetni csodás napjaimat. két hét. örökké valóság.

mennék már hazaaaaaa.. nagyon mennééééék.. 112 nap. már most számolom, figyeled? omg..