változtatást!

ma kaptam egy nagyon kedves kis levelet egy kis idegentől. először egészen megrémített, mert 'törölt e-mail cím' volt a feladónál. az üzenet ennyi volt:

szia. nagyon tetszik a blogod, de téged nem ismerlek. egy kis interjút igazán bevághatnál egyik bejegyzésedbe. jó lenne tudni rólad pár dolgot. 

hát kérésének eleget téve, jobb oldalon találhattok egy "kis" interjút. nem az igazi, de majd kicserélem. alapvető és személyes információkat is tartogat. remélem sikerült egy kicsit többet adnom magamból, mint amennyit eddig.

a nap folyamán találtam egy szép kis idézet félét egy fenomenálisan jó blogban, úgyhogy ezt meg is osztom. 

Az írás - Hatalmas eszköz. Idegenek szívét érintheted meg általa, fájdalmakat törölhetsz ki magadból, színt vihetsz mások életébe, és ugyanakkor bárkit megsemmisíthetsz vele egy pillanat töredéke alatt.

forrás: beeni.blog

 

hihetetlenül tetszik. és nagyon igaz is. ezen elmélkedve kicsit megint eszembe jutott, hogy a hatalmas porkavalkádot kifejthetném jobban is. az igazat megvallva szeretnék én is nagy blogos lenni. akinek sokan olvassák a blogját. de úgy, hogy csak a saját magánéletemről írok, így nem lehetek. ugyanis addig nem zavar, hogy ki olvassa a blogom, amíg nem tudok róla. meg igazából eltudom képzelni, mennyire jó lehet olvasni az én elcseszett életemet egy-egy mondatban. sőt, mostanában már a gondolataimat sem írom le, hiszen "nincs időm". olyan lett ez, mint egy darab papír. és én nem akarom, hogy az legyen. az évek során megtanultam mennyit segít egy blog. rettentő sokat. segített feljönni a mélyből rettentő sokszor. az, hogy kiírhatom a gondolataimat, bánatomat, nagyon sokat jelent. már a gátlásomat is le vetkőztem szinte, hiszen már csak neveket nem írok le. és ezen nem is fogok változtatni. a becenevek valósak. ha az illető olvassa, magára ismer, ez ezer százalék. de nem kell mindenkinek tudnia, hogy az adott gondolatfonál kiről szól.
szeretnék az emberiségről írni. a véleményem leírni. nem pedig örökké süni süni süni. mert nekem is tele van ám a hócipőcském, hogy örökké minden róla szól. pedig nem! nem gondolok rá 0/24-ben. csak úgy tűnik. nem vagyok ám én annyira belehabarodva, csak úgy tűnik. átolvastam pár bejegyzést, és saját magamon kivagyok akadva. a régi bejegyzéseim szégyenkeznek az újak miatt. és hárítok, hogy nincs időm- ami a legtöbb esetben még igaz is, de ez nem megoldás. inkább ne írjak semmit, vagy akkor tényleg szedjem össze a gondolataim, és hadd szóljon! tudom, hogy képes vagyok írni. képes vagyok rá, mert már megtettem régebben. csak egyszerűen ellustultam. és tudom azt is, hogyha majd újra írok normálisan, akkor könnyebb lesz. mert ez a sokminden csak bennem van és ki akar robbanni, de nem megy, hiszen újabban még címet sem adok a bejegyzéseimnek.. gratulálok mesi, most szembeköpnélek, ha lehetne olyat, hogy saját magunkat szembeköpjük.