kurva kibebaszottul hiányzol, és így hogy "tudom" hogy én is neked, így még szarabb. nem értem miért nem beszélünk már. és azt sem hogy hogyan haragudhatok rád ez miatt, hiszen az igaz barátok igazából nem is haragszanak egymásra. és talán én sem. csak talán fáj. és most kellenél nekem. kellene hogy itt legyél. és hogy neked elmondjam hogy mivan. hogy mi zajlik körülöttem. anélkül, hogy bemutatnám neked ezeket az embereket, hiszen ismersz mindenkit. hiányzik az, hogy a sajátos kis stílusomban mondjam, ha a faszom kivan. ahogyan te megértenéd. sőt, még az is hiányzik, hogy tanácsot adhassak neked. vagy hogy ki kérd a véleményem. és nagyon rossz látni, hogy már másnak a véleményére vagy kíváncsi, nem az enyémre. rossz a tudat- ha még nem is igaz, hogy már nem számítok neked. pedig szinte biztosan tudom, hogyha akármi problémám lenne, hozzád futhatnék. meghallgatnál. és lehet ezzel helyre is hozhatnánk a kapcsolatunkat, de félek valamitől. talán attól, hogy újra csalódás ér. mert azért valljuk be, én benned csalódtam. nem is kicsit. és talááán nem is tehetsz róla.. és tudod mi a legrosszabb? hogy tudom, hogy helyre kell hozni ezt. hogy miért? mert én képtelen lennék száraz szemekkel melletted állni egy percig is, annak tudatában, hogy egy évvel ezelőtt milyen volt a kapcsolatunk. kínos lenne veled egy helyre mennem vagy egyáltalán összefutni is, hiszen ismerem magam. tudom, hogy kikívánkozna belőlem az a rengeteg minden amit meg kellene beszélnünk, de senkinek nem mondhatnám el, hiszen akinek elmondanám az szeret téged és engem is, és csak neki lenne rossz. hihetetlenül fáj ez az egész dolog. és úgy érzem hogy ezt csak mi ketten tudjuk helyre hozni. o ha látnád miket pötyögök ide.. o bárcsak.