bár lennél lelkisérült

annyira könnyű napjaim vannak mikor nem beszélünk. csak egy kicsit öl az ideg hogy lesem szar. de mikor rám ír.. kész. most is az agyhalottak elmeállapotával vagyok egyenlő kb. tíz perccel ezelőtt pedig valami nagyon debil öreganyónak az elméjéhez tudtam volna hasonlítani magam, aki kiirtaná az összes olyan egyént, akinek fütyi van a lába között. és visszatért. kérdem én.. hogy a *iehfevige*-be lehet valaki ekkora.. nem is tudom. ez már mindennek a határán túl megy! én pedig nem tudom azt mondani hogy oké takarodj, nem vagyok rád kíváncsi, könnyebb az életem nélküled, ne beszéljünk. paff és megint egy sünis bejegyzés. gratulálok mesi. gratulálok. pedig már majdnem teljesen elérte hogy a lehető legnagyobb fokozatban szarjam le.. csak hogy ezek miatt a majdnem dolgok miatt ilyen elbaszottak az én napjaim.