ó ha tudnád, hogy számomra a hangod az édes gyümölcs.. akárhányszor hallom, mindig vétkesnek érzem magam. ez egyben gyönyörű, felkavaró, megnyugtató, vérző, ragyogó, kiáltó, nyugodt, sebes, lassú, fájó és boldogító. most megint hónapokig a fejemben lesz. és képtelen vagyok eldönteni hogy ez boldogsággal vagy szomorúsággal tölt el. ilyenkor van az hogy semleges a dolog de nem. istenem mikor lesz ennek vége.. hogy már nem lesz hatással rám.. évek telnek el szépen lassan, és még mindig és mindig.....


állítólag a szemüveg öltöztet.. akkor most akár pucéran is kimehetnék az utcára?