▼ wake the dead! • т.ɴ.† ʟʟ üzenete:
*én
*én
*én
*nemtudom
*egyszerűen
*csak talán
*annyira hiányzik hogy
*mindent elkövetek hogy
*csak egyetlen egyszer
*utoljára tudjak vele beszélni
teljes mértékben begolyóztam. újra és újra beírtam a keresőbe a neved. újra hívtam a számod. újra smst küldtem. újra megnéztem a képed. újra hallottam a hangod. mondjuk a telefonrögzítőben nem volt elég hiteles... megint meghallgattam. szépen eljátszottam az összes pénzt a telefonomról, de nem érdekel. ezerszer és mégegyszer feltépem a sebet. ami sosem fog begyógyulni. soha. megint kezdődik a sötétség. érzem. megint elkapott. de én nem akarom ezt. már szinte láttam a színeket az alagút végén. nem akarok megint fekete lenni. de mégis megtörténik. sosem fogom elfelejteni az utolsó beszélgetésünket. mikor hosszú percekbe telt, hogy megígértessem veled, hogy fogunk még beszélni. és te megígérted. talán az egyetlen ígéret, amit megszegtél. tudtad, hogy már nem lesz ilyen többet. tudtad. de megígérted, mert nem akartad hogy tudjam. tudtad, hogy akkor megpróbállak rá venni, hogy húzd még amíg csak tudod. de vajon tudtad volna? vagy már nem? tényleg ez volt az a pont, amikor a gumi elvékonyodott és végleg elszakadt? ha tudtam volna, hogy az az utolsó.. ó ha tudtam volna.. bár.. nem. húztam volna. a végtelenségig. és még tovább. mert ha nem, akkor azzal beletörődök a "döntésedbe". és az olyan mintha hagytalak volna.. tudod.. szóval elmenni. és akkor okolhatnám magam. talán még könnyebb is lenne. okolni valakit. de így csak a sötétben tapogatózva keresem az okokat, hogy miért.
'Gyermekként álmodtuk és azt hittük úgy lesz, hittünk az életben és nem fájt a szívünk. Tudtuk, hogy mi váltjuk meg majd a világot,
láttuk a jövőnket és semmi sem bántott.
Lelkünkben mindig ott volt valami dallam,
tudtuk, hogy elmondhatunk bármit egy dalban, és hogy ha szeretnénk elszállunk innen,
ez a dal majd repít, a szárnyán visz minket..'
reni, hogy én téged mennyire szeretlek.. :') annyira nagyon köszönök mindent! nélküled nagyon gyorsan belezuhantam volna a szakadékba... ♥!
(' t új lakhelye ezentúl *dsaewqd*' -nem tudom hogyan kezelni ezt. két órán keresztül bőgtem. pedig már nem kéne.. már nem.. csak még mindig itt van a hangod a fejemben. itt van minden szó. minden képet látok magam előtt. és ez egy olyan dolog, amit ki akarok törölni az életemből. mostmár ki. és mostmár nem érdekel hogy a szép dolgok is eltűnnének. ha vesznie kell, hát vesszen minden. )
