end. és most tényleg. szépen megtartjuk a baráti határokat és ennyi. ugyanis azok vagyunk ugye drága *sünikém*?:) mondhatnám hogy baszd meg magad barátilag, de nem is haragudhatok rád. az hogy naiv voltam az az én szégyenem ugyanis megbeszéltük.. tisztáztuk.. de én mégis hittem.. hát ezentúl nem fogok.

holnap szépen jön a monoton hétfő. de legalább nem fogok szanaszét fagyni (annyira) mert van jó meleg kabátom és sálam *-* azt hogy ezek után miben fogok kapaszkodót látni, nem tudom, de megint úgy érzem nekem szükségem van valakire. vagy tényleg még időre lenne szükségem? nem tudom mi lenne a jó.