és most tényleg! egyszerűen elegem van abból, ami vagyok. nagyon durván korcs lettem. a sok csalódás miatt, úgy döntöttem erős leszek, és lesz egy álarcom, amit senki és semmi nem fog áttörni. és így is lett. csakhogy, ez az álarc olyannyira hozzám nőtt, hogy hiába akarom levenni, nem megy. rá égett arcomra.
manó nézz le. látod te is mi lett belőlem? látod, hogy a kedves, aranyos, cuki, boldog kislányból egy flegma, nagyarcú, boldogtalan zombi lett? tudom, hogy nem vagy büszke rám. és ezért nagyon haragszom magamra. de már egyszerűen máshogyan nem vagyok képes eltűrni a mindennapok szarát. tudom hogy ez nem kifogás, de így van. változtatni akarok, de nem tudok. és igazából mindenre ezt mondom. 'akarom, de nem tudom.' hülyeség! ezt meg tudom.
