Adele- Set fire to the Rain számát hallgatva most egy csomó minden átértékelődött bennem. jó persze erre aaron blogja is eléggé rásegített. úgy terveztem át írom az éves nagy értékeléses bejegyzésemet, de jobbnak láttam, ha inkább törlöm és ide írom. igazából az amúgy is egy ilyen 'muszáj' dolog lett, és a végére már csak felsorolás lett belőle.

az évet szépen kezdtük. a szilveszter nagyon jó volt! úgy igazán a '11-es évből minden hónapot kitudnék emelni. na jó, januárról semmi emlékem sincs, az valahogy kiesett. de rögtön a februárra azt tudnám mondani, hogy nagyon szép kis hónap volt. meg a március is. ez a két hónap mosolyt csal az arcomra, akárhányszor visszatekintek. április eddig mindig az én hónapom volt. kedvenc hónapom. de nem azért mert pont akkor van a szülinapom. az ilyen kis tavaszi hónap és jó hangulata van. legalábbis eddig az volt. de április most a félelem hónapa lett. csúnya híreket kaptam nagypapával kapcsolatban és ez eléggé megviselt. aztán persze jött a szeretett május is. életem legnagyobb hibájával együtt. most valószínűleg nem így ülnék itt, hogyha akkor tudok parancsolni magamnak. de én kimondtam egy igen-t, meg utána sokszor a tiltott 'szeretlek' szót, és teljesen elvesztem. elveszett voltam egészen augusztus elejéig, de közben volt még egy június, és egy július. a júniust nem tudnám jellemezni. a júliust pedig gyűlölöm és utálom és legszívesebben pokolba vetném, ha lehetne. soha nem akarom újra átélni. ha vissza gondolok rá, mindig előjön az az érzés, amit akkor éreztem. teljes feketeség költözött a lelkembe, és még most is elég szürkeség van. a tudat, hogy elvett tőlünk a sors egy ilyen embert, megváltoztatta a nézőpontjaimat minden téren. már a mindenhatóra sem úgy tekintek, mint ezelőtt. az emberi kapcsolataim is majdhogynem a porral lett egyenlő, mert drasztikus módon rugdostam az embereket el a környezetemből, ugyanakkor sikoltva kapálóztam értük. csak zuhantam és zuhantam. egy kicsit talán az augusztus segített. vagyis.. a nyaralás sokat segített. minden bizonnyal az első időkben a szakítás is sokkal jobban megviselt volna, és a fekete lyuk felé zuhanásomat sem lehetett volna megállítani, ha nincsenek azok az emberek, akik körülvettek nyáron. szép volt, jó volt. abban a pillanatban. utána ez is inkább egy fájó emlék marad. vagyis nem. hazudnék, ha ezt mondanám. hiszen találkozhattam petrával, és ez fergeteges volt. akármennyire is volt kevés, de jó volt. és ez nem fog megfakulni. a többi emlékem sem lenne szomorú, ha utána ne kellett volna csalódnom. sajnos az elmúlt évben ebből nem volt kevés. de megtanultam nagyon sok mindent. sokkal de sokkal zárkózottabb lettem- ami mondjuk nem mindig kellemes. ez a zárkózottság az év utolsó felében mutatkozott meg igazán. szeptemberben költözködés zajlott. új szoba, új ház, új környék, új minden. még mindig nem szoktam meg. még mindig nem vagyok teljesen berendezkedve. minden csak úgy áll valahol igazából. aztán az ősz többi részét folyamatosan szétkapta és összerakta valaki, de szerencsére (és igen, így utólag hálát adok, hogy végeztünk egymással) megszabadultunk egymástól. a tél kezdetét vette a decemberrel, ami inkább volt még őszies hangulatú mint téli. a december egy az egyben sünis hónap. és mivel már január van szeretnék ennek valahogy véget vetni. sok embert elveszítettem egy év során, és sok embert is kaptam. sőt, még azt is mondhatom, hogy egy esetet kivéve ez még kielégítő is volt a csere. az emberek jöttek-mentek, átlépve, taposva keresztül rajtam, de maradtak olyanok, akik ha nem is örökre, de egy jó ideig megmaradnak nekem. az egész évet úgy teljes egészében nem tudom szépen értékelni, de egy erős 3/10. remélem az új év szebb lesz. és szebbnek kell lennie, mert amit tavaly megtiltottam magamnak az álmok kutatását és megélését, de idén éppen ezt fogom csinálni; táncolni fogok!