hey anya. jól csinálod amit csinálsz! minden évben eljátssza. én pedig bedőlök neki. najó. idén nem annyira. de azért valamennyire még is sikerült. idén laza karácsonyt terveztünk. én nem kértem semmit, ő meg bizonygatta, hogy nem is fogok kapni. megkönnyebbülés. jó volt a tudat. aztán.. valahogy még is sikerült meglepniük egy nokia c3-00 -al. tesónak külön köszönet a csodálatos 'intimately by beckham'-ért. imádom! telefonra már szükségem volt. tényleg. de azért kihúzott volna még pár hónapot az én kicsi n kilencvenötöm.. úgy látszik a márkától nem szabadulok. de sose azt nééézd. én tényleg nem azt nézem. szívből kaptam a parfümöt és a telefont is. és ez számít! az már csak extra plussz pont, hogy bátyámnak rendkívüli ízlése van ami a parfümöket illeti és édesapám meg szeret megállapodni a hosszan tartó műszaki cikkek mellett. mindkét ajándék illik hozzám. illik a személyiségemhez. és ennek nagyon örülök. kiderült, hogy anya egyáltalán nem ilyen telefont szeretett volna, de lebeszélték a fiúk. köszönöm! a rózsaszín, érintőképernyős samsung nem az én stílusom. kinyírtam volna egy hónap alatt. de erre vigyázni fogok. legalábbis.. igyekszem.. még beállításokkal bajlódok, de szerintem inkább beviszem egy telefonkereskedésbe. valami nagyon nem jó rajta -remélhetőleg csak beállítás kérdése- plussz még a memo.kártyám sem működik. de ez már részlet kérdés.
az ikrek is nagyon örültek az idei ajándéknak. rajz asztalt kaptak meg színezőt meg tőlem babát és szerelőkészletet. jó volt látni arcukon a mosolyt.
még tíz előtt elpötyögtem pár smst. hullajtottam pár könnycseppet is. hiányoznak. hiányzik az én drága nővérem és a nagyszüleim is. a két ünnep közt megejtünk egy telefon hívást is, de karácsony napján nem szabad. akkor túl labilis mindenki állapota, és csak egerek itatása menne.
úgy igazából szép volt a mai nap. arról meg már senki sem tehet hogy fílingje nem nagyon volt karácsonyi, de mindenki igyekezett.
ami pedig a kedveskét illeti.. nem tudom mire vélni azt amit csinál. megint nem.. érdekes kiírásai vannak mostanában -megjegyzem, hogy simán magamra vehetném őket de nem merem. mindemellett ma a legalapvetőbb 'szia puszii :)))'-s elköszönést kaptam. egy hatalmas 'WHY?' ült az arcomra. teljesen kezdtem megszokni ezeket az aranyos elköszönéseket, erre átvált megint tök természetesre. talán érzi hogy érzem. vagy csak szimplán fáradt volt. utálom, hogy nem látok bele a fejébe. meg azt is, hogy simán rákérdezhetnék már erre az egészre, de nem vagyok rá képes. így az ünnepek alatt úgysem fogunk nagyon beszélni szerintem. rokonok jönnek aztán mi megyünk.. legalábbis nálunk ez a menet. holnap is tesóékhoz vagyunk meghívva aztán andika is mondta, hogy átnézhetnénk egyik nap. meg gondolom bátyám anyuja is szervez valami összejövetelt, mint minden évben. aaaaaztán közben névnapok meg szülinapok meg stb. utána meg hopp itt a szilveszter. szóval be vagyok táblázva. de nem baj. ha most nem keres önszántából akkor idejében kiderül, hogy még eltudunk szakadni egymástól.
na de most aztán tényleg lefekszem, mert jééééézusúristenszentszűzmária három óra. csók ♥
