mély

Senki sem születik nőnek, azzá lesz. egyszer...:))
Hogyha rontottál.. tanulhatsz belőle,ilyenkor nincs más hátra ,mint előre!Semmiben sem néztek, pedig én mindig itt voltam..mindig segítettem, és ez a hála?.. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak. Elmész valahonnan s elindulsz valahová... valamiért... Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipőket, könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a zippzárat.Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok. Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!Megy az idő. Túl gyorsan megy. Csak én maradok itt. Csak én nem tudok tovább lépni. Csak én nem tudok a jelenben élni. Csak én nem tudom hátra hagyni a múltat. 

  ezt találtam egy hd profilon és magamba kellett tekintenem. ismerem a leánykát. egykor nagyon közel álltunk egymáshoz. mostmár kevésbé. de tudom hogy össze van törve. tudom hogy miért. pedig nem is beszéltünk már régóta. de nem is ez a lényeg. nagyon nagyon magamra ismertem. igazából senki sem tudja mi zajlik le bennem minden áldott nap. én sem. és még te sem -pedig lehet úgy gondolod ismersz engem. nem igaz. nem ismer engem senki sem. hiába írok le valamicskét ide, nem mindent. régebben még tök jó volt. leírtam ide és úgy éreztem könnyebb. mintha kiszakadt volna belőlem egy picit az, ami fáj. de mostanra ez megváltozott. kezdem úgy érezni hogy ez az erős álarc, ami rajtam van már teljes mértékben megpróbál rám égni. most egy ember nagyon nevetne ezen. mosolyogna. és azt gondolná 'na neeem.. ezt nem hiszem el. ő? bezárkózni? kizárt dolog :)' pedig de. már nem vagyok nyitott. egyáltalán nem. inkább azt mondom 'persze minden oké' minthogy elmondjam, nem, rohadtul nincs rendben semmi és talán segítség kéne. sőt.. aki rájön hogy valami nincs rendben és elkezdi feszegetni a dolgot, csodával hatályos módon de meggyőzöm hogy nyugi nincs baj. lehet hogy ez bizonyos emberekkel nem sikerül és csak azt érem el hogy tényleg békén hagynak mert rájönnek hogy hajthatatlan vagyok de azért a legtöbb ember elhiszi. elhiszi mindenki most is hogy mennyire boldog vagyok. milyen jóóó hogy rám talált a boldogság. hát közölnöm kell hogy nem. minden ami ott történik kamu. és ez nagyon mardos. mardos, mert tudom hogy lehetne igazi. igazivá tudnám fordítani. de már.. nincs erő. elszállt. és ezzel magamnak okozok csalódást. mert tudom mire vagyok képes. tudom hogyha annyira akarnám játszadozhatnék ugyan úgy ahogyan mások teszik velem. meglenne hozzá a tehetségem. gonosz is tudok lenni ha akarok. de már annyira belefáradtam mindenbe hogy egyszerűen nem akarok semmit sem. már nem tudok elképzelni semmit. tényleg semmit. nem tudom elképzelni hogy uuu holnap milyen jó lesz vagy hogy majd nyáron vagy hogy uuuu mit kapok karácsonyra. nem megy. és most megint valami olyasmit kell leírnom amit még magamnak is félve vallok be; de ez azért van mert ő már nincs. éjjel beraktam egy filmecskét és 0:00kor még azt néztem. nem tudom miért és hogy ez mi.. de pontosan 0:00-kor 'xy bejelentkezett'. éreztem ahogy lesápadok és kihűl a testem. lezsibbadtam és hirtelen fel kellett ülnöm az ágyamban. film nézés közben nem nagyon szokta mutogatni hogy ki jelentkezik ki-be. csak akkor ha az illető rám írt és közben lelépett aztán vissza. annyira.. megijedtem. vagyis.. nem tudom eldönteni hogy ez ijedség volt-e vagy remény. pedig.. ő annyira.. leírhatatlan. ez valami olyasmi mint amikor nem értjük meg hogy hogyan lehet egy gyilkosnak szerető felesége, szerető családja, gyerekekkel. én.. talán azokba az érzésekbe voltam/vagyok szerelmes amiket kiváltott belőlem. na meg persze abba az emberbe, akit ő mutatott. de még mindig itt van az a kibaszott remény, hogy lehet hogy pont az volt Ő. és amit másoknak mutat -amiért nem kellene szeretnem- az a hamis. emberek mondogatják 'ne búsulj majd jön valaki aki megváltoztatja ezt. aki megint új érzéseket lesz képes kiváltani belőled' stbstb. igen. talán igazatok van. de baszki.. attól hogy ez így van még mindig rohadtul érzem magam. és ez hogy kihasználnak meg egy ideig jó vagyok nem csak vele van így. minden ember aki körül vesz ezt mutatja. egy ideig jó vagyok. sőőőt.. egy ideig kuuurva jó vagyok. egy ideig mindent megadnának értem/nekem. de csak egy ideig. és sajnos ez az idő túl rövid. lehet hogy másnak aki mégnagyobb szarban van pont elég lenne de nekem nem. elengedik a kezem és máris visszafelé vándorolok. visszafúj a szél. mint malackát a micimackóban. de nekem már elegem van. és ezért húzok álarcot. ezért van az, hogy azt mutatom engem senki sem tud megbántani, nekem semmi sem fáj, ha viszont igen akkor nem baj majd elmúlik. mert belefáradtam már abba hogy ezt megtehetik velem, és reménykedem, hogy majd egyszer tényleg úgy lesz ahogyan mutatom hogy van. reménykedem. reménykedni még tudok. egy picit. egy nagyon kicsit.