21.12.11

lázadunk

negyedik karácsony, hogy távol vagyok azoktól, akik minden percemben mellettem voltak 2008-ig. megszokhatatlan érzés. sokan azt gondolják -már a blogomból is-,hogy nekem nincsenek is nagy problémáim, meg úgy amúgy minden hepi. persze. amikor kizárom a honvágy érzését. hihetetlen mód hiányzik nővérem. nagyon nagyon. meg mamáék. ez egy leírhatatlan érzés. tényleg az.
[nem akarok bőgni. befejezem.]

most annyira a képedbe tudnék üvölteni. hogy lehetsz ennyire képmutató? úristenem. azért gondolkozz már el, hogy akik most a parasztok azok régen jók voltak neked is. beszólsz nekik meg lealázod őket aztán utána meg így jó pofizol meg úgy? elgondolkozom néha, hogy vajon rólam milyen kis viccek születtek.. pedig én szerettelek. nővéremként. nagyon! aztán ezt kapom? kezdődött azzal, hogy két hónapig lese szartál. pedig azért az idei nyár után nem vártam volna. utána meg már én is leszartam, hogy leszarsz. felvitte a sors a sorodat kisanyám... mostmár nem is kellünk? kíváncsi vagyok azért, hogyha majd abból a csapatból kiszakadsz, kiket találsz magadnak... ezzel amit ma láttam mélységesen elvágtad magad nálam.
'csalódni akarsz? nézz körbe az embereken akik körül vesznek.'