ma végre olyan dolgok is kimondásra kerültek, amik már láthatóan üvöltöztek belőlem. annyira de annyira jó volt már beszélgetni veled. veled, aki 'tudod amikor a babakocsiban tologattam, akkor is az unokatesója voltam..!'..... sírásba torkollott. annyira sírásba, hogy az egész hazafele utat -és még most is- végigbőgtem. annyira jó volt az ölelésedben elveszni. komolyan nem tudom mikor volt ilyen utoljára. kb amikor még kisleánka voltam és szaladgáltam össze vissza és nem is gondoltam arra hogy bazdmeg őt még elveszthetem egyszer.. csak annyira szar érzés hogy így kellett megint összeláncolnunk egymást.. annyira.. nem tudom. látszik hogy fél hogy szét fog hullani a család és.. á nem tudom. csak.. most jó. most jó. és maradjon is így.
mellesleg.. khm. asszem kezdem bevallani magamnak hogy megszerettem meg hogy aranyos.. meg.. meghátszóval szerintem megszerettem. és a mai nap tényleg jó volt. hogy így írkált meg minden.. meg.. áh.. maradhatna így ez egy ideig tényleg..
jóvolt ez a .. nemtudom milyen de tősgyökeres magyar pálinka he' : d és most szépeket. ♥
u.i: ilyen összevissza bejegyzés rég volt. majd kifejtem holnap este. ígérem.. csak fáradt vagyok. nagyon.
