Megremegtem és álló helyzetből szinte tizedmásodpercek alatt tudtam volna a földre rogyni. Éreztem, ahogy testem egyre lejjebb és lejjebb kerül, de igazából meg sem mozdult. Nem szeretem ezt a kérdést. A válasz sosem lehet az igazság. A kérdés is hazugság. De jól esett. Jól jött, hogy figyelsz rám. Örülök, hogy tudhatom, Rád is számíthatok.
Nem akarok többé róla álmodni! Ez volt az első, mióta tudom mi történt. Nem akarok többé! Soha. Elég ha nappal hiányzik felmérhetetlenül.
