A nyilak lefelé mutatnak

Jó és akkor most egy kérdésem lenne: ....... már azt sem tudom mit kérdezhetnék. Semmit sem tudok. Már semmiben sem vagyok biztos. Megint mintha elkezdeném keményen elveszíteni magam. Bár.. nem mintha megtaláltam volna ez alatt az egy év alatt... Folyamatosan kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam a körülöttem lévő embereknek, hogy mennyit jelentenek nekem de valahogy mégsem jut el hozzájuk. Valami belső hang üvöltözik bennem, hogy úristenem mondd már el nekik, mondd eel! de nem teszem. Nem teszem mert ha megtenném csak még jobban belém látnának. Mintha nem lenne elég az amennyire most is sikerül nekik... Nyitva vagyok de mégsem. Be vagyok zárva de mégsem. Csak találgatni tudok már mindenről. Próbálom lefoglalni magam dolgokkal, hogy ne gondolkodjam olyan dolgokon amiken még mondjuk értelmes is lenne gondolkozni mert azokkal még kezdeni is lehetne valamit -és akkor most nagy levegő és folytasd az olvasást. Nem értem miért választom folyamatosan a könnyebbik utat ami csak látszólagosan könnyebb mert amúgy nehezebb. (látszik gondolom mennyire össze zavarodtam hirtelen) Jó kifogytam. Am nem.