Igazából... örülni fogok ha visszajövök. Hiányozni fog Anglia. O de még mennyire. Minden évben hiányzik. Azok a macska köves hátsó utcák meg az a csodálatos akcentus... és új remények ami Angliát illeti. Elfogunk költözni ez már biztos. Sőt.. el kell. Októberig. De anya nem vár addig. Tudom, hogy csak szebb házba megyünk és hogy imádni fogom és hogy úgy fogok majd viselkedni mint egy négy éves kislány amikor meglátom a szobámat és mikor majd kicsomagolok ...á úristen az álmodozás megint magába húzott kicsit. De nem csak az új ház miatt lesz ez. Meg leszek telve csodálatos emlékekkel és szomorúsággal is hiszen búcsúznom kell majd olyan emberektől akiket legszívesebben sosem engednék el. De ami nagyon fontos, hogy már ősz lesz. Aki igazán ismer az tudja, hogy az az évszak áll a legközelebb hozzám. Semmi ünnep, semmi érdekesség de mégis annyira de annyira különleges. Az az őszi illat amiket a fák árasztanak és majd mikor elkezdik hullajtani a leveleiket.... hát egyszerűen csodálatos! Na meg a tudat, hogy majd egy olyan emberrel fogok kézen fogva az avarban sétálgatni aki a mindenem még gyönyörűbbé teszi ezt a magában is csodálatos gondolatot.
A nemsokára beteljesülő találkozás után majd ha vissza térek mármár otthonomnak nevezhető, örökkön őszlő városba második hétvégén már újra a nyakába ugorhatok és mint valami kiskutya örvendezhetek, hogy újra látom. Nagyon sok rejtélyt rejtenek a következő hetek, hónapok sőt hogy azt mondjam évek. Hiszen Szeptembertől én már 10.-es leszek és ez már igazán számít. Aztán a következő évben meg már végzős. És még közte van egy tél, tavasz, nyár majd megint az ősz. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy jövőre ugyan ilyenkor vagy legalábbis jövő ősszel hogyan fogok vissza illetve előre tekinteni. Vajon ugyan úgy Lillussal fogok-e beszélgetni, vajon ugyan úgy Petrával oszthatom meg minden percét az életemnek és vajon ő lesz-e az aki életet lehel belém ha szükséges, vajon majd vissza tekintek-e erre az időre, mikor az ősz egyetlen nagy T betűt jelentett nekem és majd kijelentem-e, hogy o igen az én hatalmas T-m még mindig a napjaim része. Azért tény, hogy félek attól, hogy elveszítem a körülöttem lévő embereket. Mert biztosan lesz olyan aki leválik majd rólam meg lesz olyan is aki újra kapaszkodik majd belém meg olyan is aki teljesen új lesz..
