14.5.11

Kékfüzéres nyaklánc

Nem értettem. Tényleg nem értettem mi ez az egész. Annyira... szokatlan és nem hozzánk illő volt ez a dolog. Aztán talán a véletlen során, felcsendült egy zene. Elgondolkoztam. Fogtam a medált és képek jelentek meg előttem. Valós emlék képek. 'Hosszú idő után újra látni Téged.' kislány fut a karjaid felé. 'Hosszú idő után újra hallgatni Téged.' kislány ül az öledben, mesét hallgatva. 'Kislány ül a lépcsőn. Melletted.'... én pedig könnycseppet érzek végig gurulni arcomon, majd leesni a földre. Hirtelen érzem ölelésed. Hallom hangod, ahogy fülembe súgja 'Itt vagyok, itt vagyok.' majd öledbe veszel. Letörlöd könnyeimet majd elmosolygod magad, és én is. Kezdem érteni, mi ez az egész. A medálban elküldted magad. Akárhova pillantok, akárhova megyek, látlak és érezlek. Üvölteném, hogy ne menj el, ahogyan tettem is ezt mindig, mikor még kislány voltam. De tudom, hogy a te jelened nem itt van. Nem mellettem. Valahol egészen máshol. ... so many miles away...
Kislány akarok lenni! Kislány. Nagyon kislány. Mikor még minden szombat reggel melletted ébredtem. Mikor még minden szombat reggel együtt néztük a Micimackót. Mikor még labdáztunk vidáman és nem gondoltunk a búcsúzásra. Mikor még nem tudtuk, búcsúznunk kell majd egyszer. Mikor még ha elestem, Te kötötted be a sebeimet. Mikor még ha sírtam, Te törölgetted könnyeimet. Mikor még egymás mellett voltunk. Mikor még nem kellett holmi kékfüzéres, kékmedálos nyakláncot küldözgetned a világ másik végére, hogy érezzelek.
AKAROM az ágyat, amiben régen te aludtál! AKAROM a rajzokat a falamon, amiket régen te rajzoltál. AKAROM a mesekönyveket, amiket régen te olvasgattál. AKAROM a régi plüssállatokat, amikkel régen te aludtál. A másik szobában akarlak tudni, hogy mikor este rosszat álmodnék, végigfuthassak a folyosón és melléd bújhassak. Vagy csak Téged. Akár egy percre is. Itt és most. Azonnal. Ha nem is szólnánk egy szót sem, de a válladra tudnék borulni, érezni illatod és ott zokogni. A kezeid közt meghalni picit érted. Nem pedig egyedül, árván mint most.
elnézést a későn érzett bejegyzésért,
de kellett egy kis idő,mire össze tudtam hozni.