Kislány akarok lenni! Kislány. Nagyon kislány. Mikor még minden szombat reggel melletted ébredtem. Mikor még minden szombat reggel együtt néztük a Micimackót. Mikor még labdáztunk vidáman és nem gondoltunk a búcsúzásra. Mikor még nem tudtuk, búcsúznunk kell majd egyszer. Mikor még ha elestem, Te kötötted be a sebeimet. Mikor még ha sírtam, Te törölgetted könnyeimet. Mikor még egymás mellett voltunk. Mikor még nem kellett holmi kékfüzéres, kékmedálos nyakláncot küldözgetned a világ másik végére, hogy érezzelek.
AKAROM az ágyat, amiben régen te aludtál! AKAROM a rajzokat a falamon, amiket régen te rajzoltál. AKAROM a mesekönyveket, amiket régen te olvasgattál. AKAROM a régi plüssállatokat, amikkel régen te aludtál. A másik szobában akarlak tudni, hogy mikor este rosszat álmodnék, végigfuthassak a folyosón és melléd bújhassak. Vagy csak Téged. Akár egy percre is. Itt és most. Azonnal. Ha nem is szólnánk egy szót sem, de a válladra tudnék borulni, érezni illatod és ott zokogni. A kezeid közt meghalni picit érted. Nem pedig egyedül, árván mint most.
elnézést a későn érzett bejegyzésért,
de kellett egy kis idő,mire össze tudtam hozni.
de kellett egy kis idő,mire össze tudtam hozni.