Go back where I can change everything...
Oh igen. Vissza mennék. Most. Csak egyszer. De most igazán. Egészen odáig, amikor még a hintáknál álltunk, nevettünk és nem értettünk semmit. Amikor még együtt játszottunk. Amikor majdnem meghalt a szürke cicátok. Amikor még a cicákkal játszottunk a házban. Amikor a házatok számomra megnyugvást jelentett. Azok a falak egyszerűen kizárták a külvilágot. Nem hallhattunk egyetlen autó zaját sem. Csendes volt. Mélységesen csendes.Vissza menni... vissza csak tíz évet. Csak tíz évet..... Mikor még nem tudtam mit jelent nekem az a nagy ház. Mikor még nem tudtam mit jelent nekem édesanyátok. Mit jelentetek Ti nekem...
Olykor-olykor vissza tudok emlékezni az álmaimra. De a legtöbbször ez pár nap után elmúlik. Már nem agyalok rajta... de van egy... egyetlen egy ami hónapok óta képes felzargatni a minden napjaimat. Felkavaró az egész. Annyira zavaros de mégis tiszta. Tiszta... hát persze hogy az :'). Ami abban a házban történik csak az lehet. Egyszerűen csak... csak hiányoznak. Furcsa módon ők azok az emberek akiket nem akkor veszítettem el mikor odébb álltam. Sokkal előbb. Lehetséges, hogy azért fáj ennyire, mert talán már teljesen el is felejtettek. Nem emlékeztek ki vagyok. Nem jutott eszükbe sok sok együtt játszott évecske mikor rám néztek. Az évek alatt ennyire megváltoztam volna? igazából mindegy is. Nem is ez a fontos. Csak... csak az, hogy hiányoznak. Most jöttem rá igazán, mit jelentettek ők nekem mikor kicsi voltam. Rengeteg dologra emlékszem. Például mikor majdnem belefulladtam a medencébe. Meg mikor beteg voltam nyáron és nem volt szabad a vízipisztollyal rám lőni de valaki mégis megtette és édesanyátok órákig szárítgatta a hajam és leteremtett mindenkit. A sok sok bújócskára. A kertben gyümölcsevésekre... A... mindenre.
Vissza mennék. Vissza mennék megváltoztatni. Vissza mennék és megváltoztatnék valamit, hogy ne szakadjak el tőlük.
