22.4.11

Látok, hallok, érzek, s elveszek

Tegnap egy csomó dologra rájöttem. Ez természetesen köszönhető az én kicsi fényes csillagomnak. Az egyik dolog az volt, hogy tökéletesen mind1 hogy én a jelenben akarok-e élni, vagy a jövőben vagy esetleg a múltamban, a múlt mindig vissza fog rángatni. Ez ellen nem tehetek se én, se más semmit sem. Ehhez kapcsolódik rögtön az, hogy az egyetlen ember még aki vissza tud rángatni a jelenbe, az az én pici csillagom. Már csak ő képes erre. Másik dolog amire rájöttem, hogy nem csak én zuhanok meg egy bizonyos emberért újra, meg újra és újra. Ez azt is bizonyítja, hogy mi ketten vagyunk/voltunk azok az emberek akik tényleg igazán szerettük. Nem tudom igazából, hogy ez a másik személy mennyire üres lelkileg. Nem tudom, hogy annyira-e mint én. De nem hiszem. Ő enged másoknak. Engedi hogy azok betömjék az űrt ami benne van. És én is engedném. Igen nagyon is. De egyszerűen nem megy. Erőszakkal nyitogálom azt a nagy kaput de már a kulcs beletört a zárba.

lillácska: olyan szép az elején minden aztán ahogy meg is énekli: we get so complicated. (Complicated! )
mesi: vagy csak simán úgy döntenek hogy elég volt belőled és otthagynak a gecibe egy viszlát nélkül : ))) namind1
lillácska: hátja keserédes emlékek.  
mesi: a legédesebb olykor a legfájdalmasabb :)
lillácska: true... http://www.youtube.com/watch?v=Vxol7cCqt8U ezen annyit sírtam
lillácska: uhh azis igen
mesi: de már nem tudok sínir rajta. már nincs olyan szám amin tudnék. egyszerűen annyira igazi a fájdalom hogy nem tudok sírni. könyebb lenne ha tudnék. mert akkor a könyekkel el is folyna.....
lillácska: igen..néha szükséges hogy kijöjjön
mesi: csak néha már akkorára nő hogy már nem tud kijön. és felemészt belül. olyan mintha egy féreg enne meg
lillácska: akkor a féreg mellé sok szép és vidám kukackát teszünk és majd az megeszi azt a csunyaságot      mesi: a féreg túl erős. túl sokat evett már....
lillácska: nem szabad hagyni hogy felemésszen
mesi: nemtudomnemhagyni
lillácska:próbálkozni kell, muszáj küzdeni
mesi: kűzdök. nem adom fel. sosem fogom. tegnap rájöttem mert elmagyarázták hogy nem szabad feladni. nem szabad a múltban élni. oké ezt meg is tehetem. de ez minden amit tehetek. hogy kűzdök az ellen már nem tudok és más sem tud mit tenni hogy ne tudjon vissza rángatni ez a valami/valaki a múltba és vissza is fog. minden egyes másodperc amikor csak bepattan az agyamban vissza rángat...