Elmúlik lassan

Azt hiszem vége lett. Úgy érzem már Te is csak a múltamba tartozol, ahogy a régi blogom is. Ahogyan a régi ismerősök is, Te is 'régi ismerős' lettél. Legjobb barát. A kezdetekben sem voltál legjobb barát. Szükségem volt rád. Rád voltam szorulva és valljuk be, hogy te is. De én azt hittem, hogy ez változott és már nem azért lógunk együtt, mert egymásra vagyunk szorulva... Erre most jöttem rá, hogy pedig így van. Addig kellettem, amíg nem találtál új 'legjobb barátot'. Csak tudod, nekem azért fájnak a szavak, amiket hozzám vágtál. Fájt, mert azt hitted ez nekem jól esik, és hogy úgy gondoltad, hogy ez nekem örömet okoz. Pedig... nekem nagyon is fáj. Meghatározhatatlan személy vagy te. Egyszerűen nincsenek értelmes és igazi érzéseid. Mű az egész. De... ha érzésekkel lennél tele akkor az nem is te lennél... Csak azért fáj, hogy ezt három évig így tűrtem. Magamnak okoztam csalódást....